Mindenhol mesterségesen?

Feltűnt, hogy mindenhol “jelezni illik” már, hogy a megosztott tartalom saját vagy a mesterséges intelligencia kreálta. Eszembe is jutott a terápiás írogatásom közben, egy érdekes párhuzamot állítottam a két metró között, a “távirányítású” tökéletes gépmetró a 4-es és az ember vezette 2 között. A hétköznapi embert már nem érdekli, hogy a ki vagy mi járul hozzá a mindennapi dolgaihoz. Nem fontos, hogy legyen mögötte ember, az a fontos, hogy amit akar azt meglegyen. Engem sokáig zavart hogy nincs hiba a metró vezérlésében. Nem borítja meg az utasokat, nem fékezget, nem indul ész nélkül… hiányzik belőle a lélek.
Az emberek előbb utóbb rá fognak jönni, hogy ami tökéletes, az unalmas.
A Teremtő erre már rájött, ezért vagyunk mind mások. A sokféleségük teszi színessé a világot. Hisszük, hogy addig jó, míg tökéletesnek ható gépek szolgálnak ki minket, ám törekednek a tökéletes “ember” létrehozásán is és az ember tökéletessége nem a külsőségekben rejlik, hanem egy dologban csupán: NEM SZEGÜL ELLENE A TEREMTŐJÉNEK… 😉




Most divat lett a mesterséges intelligenciával szakdogát, levelet , kérvényt íratni, divat lett fotókat összeállítatni, igazából semmi dolga lassan az emberi agynak, csak annak a párnak akik a programokat írják addig, míg nem lesz képes önmagától a fejlődésre a rendszer. Aztán már arra sem lesz szükség , hogy az ember hozzátegyen, hiszen lassan mindent kötelező digitálisan használni, felvinni, bevinni. Minden amit valaha ember megélt az ember maga adja át a gépnek önként és a gép egyre jobban fogja alkalmazni azt ott ahol szüksége lesz rá először látszólag a kisembernek, aztán ami a valóság minden mögött az a hatalomra vágyó ember.

Lassan a blogokat is gépek írják..
Erre azt mondta a Belső Hang, hogy egy dolog van, amit gépek nem tudnak.
Hazudni.
Egy gép mindig azt fogja írni, publikálni, amit szabad , és amit szabad az nem mindig egyenlő a valósággal. Sőt, soha nem volt egyenlő a valóság azzal , amit szabadott kimondani, kiírni. Nemrég beszélgettem egy utasommal arról, egyszer volt véleményem nyilvános poszt alatt, máris figyelmeztettek érte. Azt mondta nekem hogy nem szabad, hogy az ember kimondja a véleményét.
Az ember mire felnőtt lesz szinte nem is mond igazat.
Mindent az érdekei szerint ferdít.

Erről eszembe jutott az, hogy az EGÉSZ ÉLETÜNK egy nagy hazugság
Semmi más csak púderezett, publikálható színdarab, amit generációk örökítenek generációkon át. Megfigyeltem, hogy miféle reakcióim, gondolataim vannak, hogy mennyire “csürhésítve” vagyunk, hogy mennyire befolyásolnak minket.

Felszáll egy utas és azt mondja a Gipsz Jakabra, hogy buzi.
A következő megállóban leszáll, majd felszáll itt a Gizi néni, és a buszon előkerül Gipsz Jakab neve, amire a Pista bácsi a bal kettőből máris rámondja, hogy buzi.
Végül már mindenki tudja, hogy Gipsz Jakab buzi és így is vonul be a történelembe.
Két- három generációval később már senki sem emlékszik rá, hogy milyen tettei voltak ennek a Jakabnak, de azt mindenki tudja majd, hogy buzi volt.
Persze nem volt az, de ez már mindegy lesz.

MINDEN ami körülöttünk van , bennünk zajlik,
az valaki másnak a megélése alapján van bennünk elhelyezve,
mert esélyt sem adunk már rá, hogy önállóan érezzünk, vagy megtapasztaljunk valamit, elhisszük mások teóriáját.
A szülők megtanítják, hogy mit szabad, mit nem, hogy mi pfúj, mi a szép , mi a csúnya.. de valóban csúnya és valóban szép?
Vagy csak ezzel kondicionáltak minket?
Amit a szülő nem szeret az csúnya.
Én nem szeretem a tetoválást , de a Gyereken már a sokadik díszeleg és szép.
Szerencse vagy sem, de szarik rá, hogy nekem nem oké… Így van önálló gondolta, érzése róla. Szerencse, hogy én úgy terelgettem őket, hogy amit én mondok, érzek, vagy tapasztaltam az csak egy út, egy érzés, nem biztos hogy a jó út…Nem kell nekik ugyanaz az irány, csak egy példa vagyok, ami vagy jó vagy nem jó a saját útjuk tekintetében.

Arra nagyon jó lesz ez a mesterséges intelligencia, hogy egy útra terelje a gondolkodni és érezni is lusta embereket.
Bár eddig ugyanezt Magyar Értelmező Kéziszótárnak is nevezhettük régen, mert mindennek megvan a kötelező értelme, és végülis ugyanaz, de félő, hogy bármi is van a világban nem több , mint egy gondolat, egy elmélet, amit valakik, önjelölt “vezetők” megfogalmaztak és elindítottak az emberek között. Így szájról szájra majd lapról lapra eztán meg a mesterséges intelligencia megnyilvánulásai formáiban terjed tovább és teremti az adott “teremtők” által manipulált világot.

Az a jó, hogy NEM KELL ezen az úton haladni, csak lehetőség.
És az is jó, hogy minden korban lesznek, akik viszik a tudást tovább, de minden kor rejteni fogja őket, mert a tudás őrzői nem lesznek soha a hatalom eszközei. Akármennyire is meg akarják kaparintani az ember titkát, soha nem érhetik el.
Abban a pillanatban ahogy egy Őrző meggyengül és hajlandó lenne kiadni magából a kulcsokat, semmivé lesz.


4 hozzászólás a(z) “Mindenhol mesterségesen?” bejegyzéshez

  1. Valamint szeretni és gyűlölni sem fognak a gépek soha! És bunkóskodni, szájat huzigálni, munka helyett dumálni sem. Ha lehet gép és ember között választani, én a géphez megyek oda, mert tudom, mit várhatok.
    Azt hiszem, fel fognak a jövőben értékelődni az “igazi” dolgok, és a kapcsolódás képessége. Én nem félek a mesterséges intelligenciától, csak az emberi intelligencia hiányától.

    Kedvelik 1 személy

Saját nézőpont?