Májushuszonkilenc

További támadások érnek a megszokott bejelentkezéstől való elköszönés miatt. 🤔

Nem értem mi a hiba, hiszen van aki sosem olvasta el mi volt a képre írva.  Lényegtelen. Érdekes ez a világ. Nem zavar, ha nem oké ez így. Nekem most nagyon jó ez. Megmentő talán az összeomlástól. Mert inkább többet nem zavarok senkit azzal, hogy szóban mondom el neki a megéléseim. Próbáltam. Nem megy. Unalmas vagyok, másnak is nehéz. Nekem olyan partner kell a beszélgetéshez, aki nem elfogult, aki realista. Ha van is ilyen, nos őt meg nem terhelem ezzel. Mindenkinek megvan a maga baja.

🌞

Tegnap talán kicsit már jobban voltam fizikailag, mint az előtte napokban. Nem szabadna ennem.

Le kell szokjak az evésről, mert rosszul vagyok utána.

Stresszevő vagyok, a gyomoridegem átmenetileg oldja, ha tele a gyomrom. Viszont az emésztés több energiát vesz el tőlem, mint amennyit vissza tudok adni a tápanyagokkal, mégsem fogyok pedig az lenne a logikus.

Ráadásul nem is vagyok éhes. Szerencsés emberként nem is emlékszem éreztem -e valaha a fizikai testem táplálékra való éhségét. Ettől függetlenül mindig is zabálós voltam. 🍟🍕🥙🍔

Azt már megfigyelem, ha eszem akkor elfáradok.
Mozgásképtelen és szomorú leszek, majd bűntudatos.
Akkor, amikor az orvosi miatt nem ettem sokkal jobban voltam, pörgős energikus és lendületes, csak akkor az orvosi miatt pánikoltam . Úgy tűnik nekem mindig kell valami 💩 amin rezeghetek, amitől 💩 lehet a kedvem, amitől lefosott kilométerkő ábrázattal gyilkolhatom a környezetem. 😆

A tegnapi napba majdnem beköszöntött a csoda  Apám beszélgetett velem. Először normálisan amióta nálunk lakik. Elkezdte tervezni, hogy a házukból milyen dekorációt szeretne elhozni, kezdett örülni a szobájának ami a héten végre lakható lesz. Még jó szava is akadt számomra. Már majdnem elmondtam az örömöm, amikor a kutya elkezdett vonyítani bent,mert amúgy nem szeret napközben bent lenni és a Lánykám kijött, hogy kiengedje.

A papát (de az összes nagyszülőt) irritálja a Merci karaktere.
Ő az egyetlen a családban aki nem hajbókol senkinek,
aki szabadnak született és nem akar (látszólag) megfelelni senkinek.
Nyilván velünk szemben valamennyi blokk azért van benne, mert néha hozzám vágja, hogy miattunk olyan amilyen, de már elengedtem a lelkiismeretfurdalásom ebben a témában . Is. Egy biztos, a Merci egyik feladata az életben az, hogy tükröt tartson másoknak. Nem önző, egy végtelenül jó lelkű öreg lélek.
A mi családunkban egyedül én vagyok alázatos. Semmilyen ágon nem lelhető fel az alázat visszamenőleg sem, akkor sem ha szegény sorból származom. Arra minden felmenőmnek volt energiája, hogy valakit megnyomorítson azzal, hogy létezik.
Én nem akarom ezt a sort… én vagyok aki töri a mintát… ez is egy feladat. Nem kegyes.. de annál nemesebb.

A papa tehát átváltott megint bunkóvá és mondta a magáét.
Semmi nem volt oké neki .
Lényegében neki az lenne az elképzelése, hogy én legyek a kutya cselédje, és közölte, hogy nem lesz soha békém, meg nyugalmam, csak ha együtt távozom a három kutyával. És ő nem fogja nekem megadni azt az örömöt, hogy hozzájáruljon az én békémhez. Csodálatos. Amikor jól felb@szta a saját agyát, akkor közölte, hogy haza fog menni lakni, mert ez itt maga fertő. Nyilván nem veszem zokon a kirohanásait, dolgozik benne a keserűség, anyuról 157 napja, egy szót sem szól.
Soha nem fogja ezt feldolgozni magában.
Végülis a nagy puffogás és hazamegyek eredményeképp közöltem vele, hogy akkor indulunk… menjen szépen a garázshoz, megyek a kulcsokért és máris mehet haza.

Ó hát ő nem ér rá erre most… 😀
Majd… aha… hát persze.. miközben már agyban berendezte a lakot, a kutyákkal..
Egy dolog biztos, hogy ha nagyon elmegyünk abba az irányba, hogy én a kutyák cselédjének vagyok tekintve, akkor mennek a kutyák is.. a papa is…és én is…csak mindenki máshová… És akkor biztosan lesz nyugalom..

Ez volt a tegnap…
Próbáltam volna megosztani a friss dolgokat este apával úgy ahogy volt minden szóról szóra, de ő már nem realista. Akkor felesleges.
És ezzel együtt ahogy eddig is én is az vagyok ebben a játékban.
Bazi nagy szégyen hogy a legnagyobb lúzer vagyok itt, aki nem tud kilépni abból a szerepből amit mindennél jobban utál és másokban sem fogad el. Ja.


Már megcsúsztam a reggellel így nem kell semmilyen napot kívánni, hogy ne legyek unalmas ezzel is. Egyszerűen csak helló, helló, ha idáig eljutottál akkor elmondom, hogy a három szekszárdi utasom szájhúzogatása sem tudta elvenni a reggeli szivárvány látványát a szekszárdi dombok felett… ja mert nem tetszett nekik, hogy 34,57 centit kellett lépkedni az ajtóig, mert véletlenül előrébb gurultam .
( először azt írtam, hogy túlgurultam rajtuk.. de akkor azt kellett volna írni, hogy átgurultam.. így máris jobban hangzik 😆😆😆)

Beteg az egész világ.. de mi azért legyünk jól benne ❤️😁🤗

Helló, szia, szevasz, viszontolvasásra!
Ja és legyen ez a nap is apró élhető csodákkal tele 😉