hm..

Tegnap ünnep volt, mert az egyetlen hétköznapi szabadnapom volt.
Én nagyon szeretem otthon a hajnalokat. Főleg nyáron és ősszel,
mert még elviselhető a hőmérséklet, és lehet(ett) kint ülni a teraszon egy kávéval és hallgatni a madarak reggelt üdvözlő trilláját.
Most terasz nincs, de még van hajnal és madárdal… meg akadt kávé is és nagyon örültem ennek a napnak.
Nincsenek hozzászokva a növények a reggeli itatáshoz, mert sötétedik már a reggel, de ilyenkor hajnalban is itatok..


Azon gondolkodtam, hogy mindig is kényelmetlenül éreztem magam a műszakos munkarendem miatt, mert sokat voltam otthon akkor, amikor a társadalom aktív része dolgozott, azaz hétköznap és én ilyen dolgokból is tudtam komplexust kreálni, hogy én “lógok”, holott ledolgoztam én is mindig amit kellett, sőt többet is. ( igaz amikor középiskolás koromban a reggel 8-kor induló busszal már hazafelé tartottam az iskolából, ez nem okozott lelki problémát, valami nagyon elbaszódott bennem, mert sokkal unalmasabb ez a becsületes élet, mint az amibe bele van szőve egy kis sunyiság. Nem véletlen, hogy senki nem akar a Mennyországba menni, mikor dög unalom az élet ott , ahol mindenki olyan nagyon rendes , figyelmes, és tisztességes. ÁÁÁÁ Most jövök rá hogy lehet el vagyok átkozva?)

Ám most jórészt minden hétköznap aktív vagyok, furcsa, hogy pont a papa helyzet hozta ezt a ritmust, most hogy részese lehetnék ( lehetnék, de nem akarok már jó ideje) a munkahely mindennapjainak hazaloholok és nekem tényleg az a pihenés, ha a busz kormánya mögött várhatom az indulást. Furcsa érzés, hogy minden amiért valaha sóvárogtam, egy furcsa csavarral megérkezik az életembe és kevésbé okoz örömöt, mint akkor amikor csak sóvárogva gondoltam rá. ( ugye-ugye… azok a fránya gondolatok. Senki sem hiszi, hogy amit meggondolatlanul ismételget egyszer rászakad, aztán győzzön kimászni alóla)

Ahogy öregszem egyre kevésbé érdekel , hogy meleg van.
Max nem veszek levegőt olyan sűrűn.
Ma jön a klímás és iszonyú sok pénzért lesz klíma a papa szobájában , mert a féltető miatt olyan a szoba mintha tetőtérben lenne, másrészt az istenkirály kutyák miatt nyitott ajtón besétál a meleg. A papa nem mert a meleg miatt panaszkodni, de bennem a kurva empátia, hogy nekem van bent 24 fok, mert én csukom az ajtót, ablakot, redőnyt és nem jön be a meleg, neki meg a 30 fok és ott fekszik benne kurva szar érzés… Mondtam is neki, hogy lesz klímája, és csukni kell az ajtót, mert aki kutyát akar, az ugráljon majd , hogy ki-be engedje, közölte, hogy neki aztán nem kell klíma. Majd beengedi a kutyát hozzánk, hogy ne legyen melege… komolyan vicc., hogy a kutyák miatt mekkora itt a hercehurca.
Közölte is a papa, hogy bármit is teszek neki úgysem lesz már semmi sem jó.
Most már biztos vagyok benne, hogy engem örökbe fogadtak.
Én sem anyura sem apura nem hasonlítok.
Semennyire.
Szerintem ha egyszer a papa nem lesz én világgá megyek.
Annyira el vagyok fáradva lelkileg, hogy már csak a feladat tart életben.
Nem látom a holnapot.
Viszont azt megéltem, hogy eddig amikor nyüglődtem, hogy nincs értelme az életemnek, akkor az kibaszott hiszti volt, mert most van az, hogy az értelmet a feladat adja, és komolyan inkább ne legyen értelme az életemnek csak had üljek már vissza a posványomba, mert nem nekem találták ki ezt az állandó pörgést.

Ennek örömére az egyetlen hétköznapi szabadnapot azzal töltöttem, hogy a télen kivágott orgonát daráltam 8- 13:30-ig, közben ágyneműt cseréltem, főztem kicsit és sátrat kreáltam a fenyők kivágása miatt napot kapó hortenziák fölé, mert a szívem szakad ahogy megkínozza őket a Nap…

Külön posztot érdemelne, de inkább csak megemlítem, hogy a napokban felmerült, hogy vajon megvannak-e a képességeim, amiket a magaménak tudtam, és jött rá egy jó válasz.
Ahogy az ember fejlődik, minden (boszorkányos) képességéhez hozzáfér, ám minél magasabb szinten rezeg, annál kevésbé valószínű, hogy ártani fog vele.
És igaz.
Nem ártunk..
Mert ha megfordul a fejünkben, akkor megmutatkozik rajtunk.
Aztán ha ezek után még bármit akarunk mások sorsába írni, akkor tisztában leszünk vele, hogy ami velünk utána történik majd az a saját tökéletes teremtésünk.
🙂
Imádtam a szabadnapom..
A hétvégén ezer lesz a feladat és pont kerül egy hosszú történet végére is.