…

…nagyon mélyen szántok…nagyon mélyen, sötétben, levegőtlen…
Nem figyelem a jeleket, csak a munkára összpontosítok.
Vonulok vissza a telephelyre a busszal “üresen”,
egy nagy fehérség közeledik szemben a sávban.
Nézem,(megint egy) kamion… nézem az út szélét…nézem a kamiont, csak nem akar visszamenni… “- Milyen jó, hogy nincs utas!”- gondolom én, mert ha meg kell halni, hát meg kell halni, de legalább egyedül.
Én már mindent megtettem ami lehetőségemben volt a családomért, hogy ők ebből mit fognak fel, az már nem az én dolgom, többre úgy éreztem már nem vagyok képes.
A kamion jön, én nézem, figyelem az út szélét meddig tudok lehúzódni, a fülben cseng az egyetlen normális volt oktatónk hangja, hogy “ha tanúk nélkül árokba hajtasz, Isten nem mossa le rólad, hogy elaludtál…kell, hogy legyen nyoma, hogy kényszerítettek”… Nem tudom mi a faszt csinál a kamionos…lehet meg akar ölni ez a feladata… sebaj…

Akkor egy érintést éreztem a jobb kézfejemen. Egy apró kéz melegét. És hallottam a hangot : ” Nagymami én szeretlek” , majd elkezdtem lehúzni a buszt az útpadka felé a kis kézzel a kezem fején , s közben “felébredt” a kamionos a telefonmámorból és visszarántotta a kormányt …

Valaki kiválasztott ezek szerint már Minket , a mi kis családunkat és ha eljön az ideje beköltözik majd.
A Fiam 16 éves koromban láttam először és 24 voltam, amikor megérkezett, a Lányommal csak akkor beszéltem először, amikor pocaklakó volt. Megtisztelő, hogy a “nagymami” már találkozhatott az Unokával 🙂 . Ha eljön az ideje biztosan meg is jelenik a Mi dimenziónkban, lehetséges, hogy meg kellene várnom, ha már ilyen rendes volt, hogy vigyázott a “nagymamira”… 🙂

( itt jegyezném meg, hogy ha nem lesz rendben a padlás mire bármelyik Gyermekem gyermeket vállal, akkor jobb ha nem ismeri meg a nagymamit az unoka, mert csak akkor szabad találkoznunk fizikai formában is, ha azzá tudok válni amit képviselek, össze kell szedjem magam, hátha valakinek szükséges lehet még rám )