ez lenne az feladat?

Ismered a LÓTUSZVIRÁG PAGODÁT ? Szinte az összes megjelent Tarot és egy jóskátya útmutatását veheted igénybe, de nem csak kártyák vannak Dudus egyre bővülő csodaoldalán hanem egyéb útmutatások is a spirituális út utazóinak.
Amikor a Pagoda Facebook oldalán megjelenik egy napi kártya, mindig húzok egyet és összevetem az érzéseimmel az útmutatását. A jelképek irányította világban nem meglepő, ha rendszerint párhuzamot is vélek olykor felfedezni a sorsom és lap üzente között.

Ma is húztam lapot, s mivel tegnap újabb felismeréssel lettem gazdagabb a két élmény ösztönzött, hogy leüljek a laptop elé.
A császárnőt húztam, de előtte másik tarot paklikból is a császárnő jött fel a felszínre.

A Császárnő mindenfajta Tarotban az “anya”szimbóluma, a Természeté és a bőségé, mindenki úgy olvassa ahogy neki aktuális, s mivel nem látni itt a gépen, hogy fordított az állása vagy sem ( ami egy tarot esetében nem szerencsés) így a Belső Hang segítéségét kértem.

A MOSTom:

Tegnap felnőttem.
Tegnap ki kellett mondjam az igazságot, miszerint én 50 éve nem tudatosan küzdök a családi minták ellen, annak ellenére, hogy mindkét szülőm a maga módján már lázadó volt a a saját transzgenerációs örökségével szemben, de egyik sem volt képes szakítani igazán velük, vagy elengedni, feldolgozni azt, így mindketten küzdöttek.

Miközben figyelem, hogy eszik meg a testem a hagyatékok, rádöbbentem hogy anyám mintája bennem él tovább és szembesülnöm kellett azzal a szomorú igazsággal, hogy pontosan azt a sorsvonalat követem amit ő, kis öröm, –ha ezt lehet annak nevezni– hogy egyik gyerekem sem fogja tovább vinni ezt, de nem vígasz, hogy én ugyanúgy fogok meghalni mint ő, csak nekem nem lesz fám, ami köré nem kell majd senkinek virágot ültetni és “problémának” tekinteni azt, hogy a mama még maradna egy kicsit, hogy szerettei között legyen.

Anyu magányos volt.
Apám mindenkit elmart mellőle, én nem támogattam a harcban, amit apámmal folytatott, egy barátnője volt, neki panaszkodott meg az unokahugának, aki számomra pont olyan “mintahordozó” mint apám családja, semmiképpen nem óhajtom, hogy megközelítsenek, mert rettegem ezt a mintát, ezt a programot, amit ők sugároznak. Ez elől menekülök 50 éve. Nem is értem miért ide születtem, bizonyára nagy kihívást jelentett ennek a mintának a felismerése , megértése és korrekciója.

Tegnap rádöbbentem, hogy én is pont annyira egyedül vagyok, mint anyám volt. Nem karmikus pofon ez nekem, hanem ez a sorsprogram, amit illene megszakítanom, ha még élni akarok.

Már felismertem, hogy nem kell megosszam senkivel a gondolataim a környezetemben, nem kell hogy felmerüljön bennem, hogy bárkit segítségül hívjak, és el kell engednem mindent, ami arra utal, hogy én akarok irányítani, mert addig nem látom a valóságot meg, amíg folyamatosan ellenállok neki, és ha nem látom, nem fogom tudni érteni és ha nem értem, akkor nem tudom feldolgozni és elengedni.

Tegnap éjjel megjelent anyu az álmaimban, ma reggelre meg is jött az eső, úgy tűnik igazsága van, hogy az halott az álomban esőt jelent, de amilyen szituációban megjelent pontosan ugyanaz volt, mint az egész életemet végigkövető rémálomban, amikor fehér ruhások anyám és apám jelenlétében fecskendezik belém a felejtés szérumát, és anyám mosolyog, hogy ezentúl minden jó lesz….
ezentúl minden jó lesz, mert Te a szérumtól engedelmes leszel, mert a szérum kiöli belőled az ÉNt és onnantól te hasznos leszel a társadalom számára… Kisgyerek korom óta látom ezt az álmot.
És újra megjelent anyám és a ” hagyd megtörténni, ne ellenkezz, légy jó, és hasznos rabszolgája ennek a nyomorult világnak” rezgés.

És én itt vagyok, tök egyedül…
És annyira akartam, hogy ne legyek egyedül,
de ezt úgy tűnik már csak álom marad.
Anyám és apám ezt tervezték nekem…
És ahogy anyám távozott és én jó szolgaként ezt jeleztem a “családjaik” felé, a család megpróbálta átvenni a szerepét, de köszönhetően a Belső Hangnak és a nagyon nehezen megszeretett útnak a végső szabadság felé én ezt már sikeresen hárítottam, mert előbb halok inkább meg, mint még egyszer valaki szolgálója legyek..

Ne hidd, hogy csak fizikai szolga lehet az ember.
Amikor folyamatosan olyan kommunikációkba kényszerítenek, amitől gyomorideged vagy egyéb testi tüneteid vannak, az is egyfajta szolgaság, amiben tálcán kínálod fel kényszerből az energiád és a lelked.
NEM.
Elegem van ebből az egész programból, nem tudom mit tehetnék,
már csak figyelem magam körül a világot miközben egyre jobban eszi az ekcéma a kezem, ami azóta ilyen, amióta anyu eldöntötte tudat alatt, hogy befejezi… Vajon megölöm magam azzal, hogy nem lépek innen végre le? Mert ugyan milyen sors vár rám a továbbiakban ilyen aggyal? Ilyen mintákkal? Mi leszek a családnak? Mumus vagy kolonc?
Nem vagyok képes “normálisan” gondolkodni, ahhoz meg gyáva vagyok, hogy felvállaljam mindazt amivé egyedül sikerült válnom a minták nyomása ellenére, mert attól félek, hogy elveszítem azokat, akik soha nem is voltak az enyémek…
Mert kinek kell egy ilyen nyomorék programmal küzdő ember?

Mert szolga nem leszek.

Soha nem leszek semmilyen közösség hasznos tagja, sem cégérdek, sem érdekbarát. Én csak szeretni akartam a világot úgy ahogy az van. De itt az is vagy túl sok, vagy nem elég.

😭