Átok

Átok, amit sem tolerálni, sem megérteni nem kell.

Nagyon sokszor kerültem életemben olyan helyzetbe,
ami végtelenül kellemetlen és idegen volt számomra,
de ami a legmegdöbbentőbb, én hoztam létre.
Én hoztam létre, de nem akarattal,
hanem egyszerűen magától működik a testem,
maguktól hagyják el a szavak a számat.

Ha volna olyan szakember a világon,
akiben bízni tudnék, biztosan elmennék és segítséget kérnék.
Segítségre volna szükségem, mert a viselkedésemben olyan motívumok vannak, melyek a genetikámban vannak kódolva, viszont ki nem állhattam őket az őseimben,
és konkrétan megrémít, ahogy minden akaratom ellenére ugyanazt teszem, ugyanazt ismétlem.

Ami még ijesztőbb, hogy ezeket a megnyilvánulásokat
a család sem tolerálta eddig sem.
A tudatosságom nem elég.
A felém küldött jelekből viszont az látszik, hogy nem fogok segítséget kapni a “hisztimre” ugyanis sokkal könnyebb valakit megszólni az idióta viselkedése miatt, mint felfedezni benne valami furcsa párhuzamot azzal ami ellen küzd és megpróbálni “elfogadni” vagy nem azonosítani ezzel. Mert nem vagyyok azzal azonos, ami ellen küzdök, hiába van bennem, akkor sem vagyok hajlandó elfogadni ezt.

Nekem borzasztóan nehéz Sors ez, hogy olyan mintákkal tarkítva kell élnem, amit mindig is kivetettem magamból, amit nem tudtam befogadni és nagyon nehéz látni, hogy míg mások büszkn viselik a szüleik jegyeit magukban és minden erőmmel küzdök az ellen, hogy olyan legyek mint ők. Nyilván nem minden fájl tartalma hibás bennem, de amire büszke voltam az örökségemben, azt nálunk senki sem értékeli, amire meg nem, azt egyenesen ki nem állhatják. Ebből következik, hogy rám itt már nem sokáig lesz szükség, mert nem bírom a feszültséget.

Én kurva sokat változtam az utóbbi két évtizedben, a sok karmikus pofon miatt a világ egyik legalázatosabb embere lettem, de nem tudok mit kezdeni magamban az apám – anyám kombónak annak a részével, ami 50 éve ellentétes azzal a rezgéssel, amit az én teremtő főlbaoratóriumi munkatársam titokban belém programozott, a SORStörő programokkal, amik olyanok mint a vírusok és minden erejükkel küzdenek az “ÉNCENTRIKUS” programok ellen amiket minden eszközzel igyekszem kiégetni, csak azt felejtettem el, hogy ha kiszedem a kétszer 50 százalék nagyját a programomból, szinte nem marad semmi.

Lehetséges, hogy ez a cél?

Gyűlölök már mindent,ami én vagyok.
Nem tudom, hogy honnan van bennem a minimalizmus, honnan van bennem a jól elpalástolt anyai ösztön, honnan van bennem az, hogy azt figyelem körülöttem mindenkinek jobb legyen mint nekem, mert egyik ötven százalékomban sem szerepelt a külvilág, csak a két ÉN és a megvásárolt gyermek, aki soha nem akart semmit, mert amit akart azt büntetésből mindig elvették tőle.

Tudom,hogy valahonnan kapok energiát,
mert ha nem így lenne, már nem lennék itt.
Valahonnan még motiválnak, valakinek lehet még szüksége van rám,
és nem csak a fizikai cselédségére, lehet valakit még egyszer érdekelni fog az, hogy én milyen bölcsességeket tudtam összekaparni az utam során, mert ha nem így lenne, nem tartana erőszakkal életben, mert ez az élet, ahol azt kell lássam hogyan vetik meg bennem a saját programja ellen foggal és körömmel harcoló lelket nem nekem való.

Ennek így semmi értelme.

Akkor voltam nagyon felelőtlen ( akkor is) amikor szuper képességek után vágytam. Tudni azt hogy mások mit gondolnak a szavaik ellenére, tudni a holnapot. Semmi mást nem hozott ez a tudás csak fájdalmat.

Sokkal jobb a tudatlanoknak, pitiáner mindennapi problémákkal harcolnak a programjuk szerint, nem tudják,hogy mit jelent a lélek halhatatlansága , azé a léleké, aki akkor sem figyelt, amikor erre a földre majdnem ötven éve annak ellenére visszajött, hogy megfogadta soha többé nem teszi. Nem teszi,mert alkalmatlan bármilyen szerep eljátszására, alkalmatlan arra ,hogy emberként éljen.

Bárkit megbántottam, kérem ne gondolja azt, hogy ez nekem jól esik. Egy rohadt program cseszi el az életem, egy program, amivel nem vagyok hajlandó így folytatni tovább!