Én szereti ént 🤗

… amikor megkérdezték egy poszt alatt, hogy találkoznál- e önmagaddal, mindig azt mondtam, hogy soha, mert borzasztó nehéz ember vagyok ( lelkileg is).

A napokban viszont semmi mást nem szeretnék, csak eltölteni pár pillanatot velem. Mert csak ő, -aki én- az egyetlen, aki (meg)értené, amit elmondani akarok, de nem tudom szavakká formálni.

Elmondani, hogy mindazok ellenére, hogy most szembesültem eddigi életemben a legjobban azzal, hogy mivé lettem, hogy mennyire nem tudom, hogy merre tovább, hogy mennyire nehéz volt ráébredni arra, hogy a magamfajtának lejárt az ideje a Földön hogy nem kell szaladni senki(k) után, mert a másik ember hozzám fűződő érzése soha nem rajtam múlik, hogy hiába hozol le csillagokat az égről annak, akinek már birtokában van a Nap, mert kevés vagy

Az egyetlen “szabály” az életben az, hogy úgy kell a(z élet )céljainkat elérni, hogy ne ártsunk vele másoknak, viszont nem feladatunk mások céljai oltárán feláldozni az életünket. Hogy azért vagyunk sok kicsi én a nagy énben, hogy megéljük mindazt amit képességünkben áll, mert többet úgysem tudunk, kevesebbet meg elpocsékolt élet.

Ha találkoznék velem, nem kellene a szó. Csak ülnénk egy padon felváltva sírnánk és nevetnénk. Csak ülnénk és ölelnénk egymást szótlan, és nem sajnálnánk egy percet sem a magunk mögött tudott pillanatokból, mert mindketten tudnánk, hogy azoktól lettünk a mai én(ek).