Itt az ősz? Hol az ősz?

Máskor borzongva vártam a szeptember elsejét, idén nem.
Tavalyelőtt ezen a napon mentem az üzemorvoshoz, és a 12 fokos esőben egy szál ingben megfagytam, idén nem kell ettől tartani, hogy beköszönt az ősz az őszi hónap első napján.
Mivel én ilyen “keretember” vagyok és “újcikluskezdőselsejéshétfősmajdholnapos” ezzel a szeptember elsejével is új ciklust kezdek. Nem erőszakolom magam tovább a reggeli bejelentkezésekkel a Facebookra. Ennek sok oka van, és nagyon sokat küzdöttem azért, hogy szinten tudjam tartani ezt a kedves szokásom, de szeretnék teljesen spontán jelen lenni a virtuális világban, erőszak és kötelezettségek nélkül, inkább írásokkal, és inkább fotókkal és inkább mindig akkor amikor van időm, amikor nem érzem magam nagyon szarul attól, hogy nem tudom feldolgozni azt, ami a mai világban történik.
Erősen gondolkodtam azon, hogy szélsőséges lévén inkább megszüntetem a profilom, és maradok a blogomnál. Nem tudok és nem is akarok haladni a korral, nem akarok naprakész lenni a politikai mocskolódásokban, sem abban miképpen megy körülöttem tönkre a Föld, nem akarom állandóan felelősnek és rossznak érezni magam mások megosztásai miatt, amiben nem motivációt látok arra, hogy tegyek valami, változzak, hanem azt, hogy kurvára kevés vagyok és semmitérő és miattam lett ez az egész bolygó halálraítélve, pedig én tudom a legjobban, hogy az ember itt nagyon kevés, és aminek kell meg fog történni velünk vagy nélkülünk.

-SZEPTEMBER-

Idén nem borzongat az ősz közeledte. Pedig én magam vagyok az ősz, de idén nem várom, idén minden más. Idén nincsenek hónapok, hetek s napok idén csak MOST van és telik az idő kint, míg bent zajlik a belső utazás, ami újabb és újabb titkokat tár fel az általam megszemélyesített “emberprogram” mintáiból. Pedig én annyira szerettem az őszt 😦
Idén minden más. Pedig nálam idebent minden rendben van. Mindenki a helyre került és én szépen gyógyítom a sebeim, amit az idő karcolt belém. Kezdem elfogadni, hogy “más” vagyok, másképp gondolkodom és azt is, hogy a múltban nem voltam a legélesebb kés a fiókban és akkor voltam a legboldogabb, mert nem tudtam róla, hogy “hülye vagyok”. 😀 Amióta tudom, azóta csak szégyennel élek elfogadás helyett, és csak most- hogy már mindenkit engedek nélkülem boldognak lenni- kezdem elfogadni azt az ént aki 50 évig voltam.

-SZEPTEMBER-

Nekem az ősz a hűvös , párás reggeleket jelenti, amikor forró citromos tea váltja fel a hidegvizet, amikor jó -volt- meginni egy kávét a teraszon ( amíg volt terasz) és csak nézni a fák közé érkező kismadarakat a kelő nap sugarainak halovány fényében.
Nekem az ősz nem búcsú, hanem újrakezdés, amikor megígérem, hogy idén ( új tanév) jó leszek. Persze nem.. nem leszek jó, de mindig van valami az őszben, ami megígértetni velem, hogy most majd sikerül.

Ősszel születtem és szerintem mielőtt idejöttem megígértem, hogy jó leszek, most nem cseszem el, de itt a Földön mindenki tévedéssel él, itt nem akkor vagy “jó”, ha a társadalom számára jó vagy, hanem ha abból amit tudatodra ébredésed előtt rádtukmáltak , amit akaratod ellenére rádaggattak képes vagy hasznodra fordítva a boldogságod és szabadságod szolgálatába állítani.
Itt van a szeptember, új kezdetnek kellene lennie, de a körülményekre hivatkozva idén nem lett ősz szeptember elsején, hanem a tomboló nyár ellenére, nekem még mindig tart a tél, befagyasztott lehetőségekkel, ismétlődő napi rutinnal, beszűkült nézőpontokkal stagnálok a télben, s közben pedig olyan csodálatos felismerések segítenek a teljes belső szabadsághoz, elfogadáshoz, amiről soha nem is álmodtam.

Nem tervezek semmit szeptemberre..
Nyugalmat akarok.
Jövök, vagyok.. de most önző leszek, mert úgy, ahogy nekem jó…
Szép szeptembert, szép őszt Nektek!