“Buzi-e vagy?”

Szóval egy átalakulóban lévő világban élünk,
ahol pontosan minden úgy történik,
ahogy a “tisztábban látók” jósolták.

Mintha minden a feje tetejére állt volna.
Biztosan minden új korszak ezt az érzést keltette az idősebb generációkban,
de párezer (ha nem millió ) év biztosan eltelt azóta,
amióta a Programozók az emberi fajt a mai formájában létrehozták.

Ami eddig volt, az lassan eltűnik és jön helyette valami más,
ami számunkra többnyire értékelhetetlen.

Mire is gondolok?

Az én vagy belém nevelt érték és rendek szerint érték volt régen például:

• A becsület
• A helyesírás, a szövegértés
• A hűség
• A valósághűség (őszinteség)
• Az esztétika
• Az olvasottság
• A szakmai tudás

Ebből semmi nem maradt.
De nem is jött a helyére semmi,
amit meg lehetne szavakkal fogalmazni.
Csak tátong az űr..

Átalakult a szépség fogalma.
Elveszett belőle az esztétikum.
Átalakult az ember lényege.
Elveszett belőle a lélek,
egyre inkább valamiféle rossz tréfának tűnik
ez a világ.
Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy mivé lettünk.
Látszólag elkorcsosult minden.
(Nyilván nem mindenki és nem minden.
Nyilván vannak akik látják ezt,
de még nem tudják mit tehetnének.
Egyre inkább el kell rejtőzniük,
ahogy kellett évezredek alatt is annak
akinek képessége volt megőrizni az adott kor szellemiségét,
az értékeit, a tudását, a megéléseit, a felfedezéseit, az igazságát)

Engem személy szerint nem zavar,
ha valaki például nem heteroszexuális,
hanem valami épp divatos vonzódása van bármi iránt is.
Nem zavar ha a Pistike holnap Paula lesz,
vagy Mari néniből Pali bácsi. 
Hiszen semmi mást nem szolgál egy hetero kapcsolat, mint a fajfenntartást.
Egy érdekközösség, amit jól kitaláltak annak idején a Programozók.
Miért ne lehetne jó egy homo vagy egyéb kapcsolat, amiben nem a kötelező útvonalon járnak a párok, hanem a szabadonválasztotton, ahol nem a szaporodás érdekén alapú közösségek alakulnak ki, hanem a személyes érdek alapján, például, hogy jól is érezzük magunkat a teljes megértésében, és egymás feltétel nélküli tiszteletében. ( nem nem… a hetroban ez a mérleg igencsak inog)

Az sem zavar, hogy értéktelenné váltam az értékek értéktelenné válása miatt,
csak az zavar, hogy rám akarják erőszakolni ennek a természetességét.

Engem az is zavar, hogy az emberek nem hagyják egymást boldognak lenni
abban a formában, amiben boldogok képesek lenni.
Hogy nem tudják tisztelni egymás értékeit. Nem tisztelik a véleményét, sőt meg sem hallgatják, csak elítélik mindenért, aztán átgyalogolnak rajta.
Nem értem miért kötelező mindenkinek hülyének lenni, miért nem hagyják annak lenni, aminek lenni akar.
Mindenki ,aki “korlátozott gondolkodású” találja meg a saját közegét,
ahol jól tudja magát érezni és kerülje azokat az embereket, akik irritálják.
Ha valakit zavarnak az alacsony rezgésű emberek, az ne ereszkedjen le közéjük.
Aki szeretne fejlődni, fogadja el a tanításokat,
ne támadja azt amit nem ért (még).

Ma használtam először a frissen vásárolt esernyőm,
ami történetesen szivárvány színű.

Az első ember első kérdése az volt jó magyarsággal, hogy:
“buzi-e vagy”, mert szivárvány színű ernyőt hordasz?!

Tényleg ekkora a baj?
Nem javítottam ki a nyelvtanilag helytelen kérdést, mert a kérdés után höhöhö röhögős nyálfröcsiből lejött, hogy nem vagyunk egy kategóriában.
Engedtem, hogy élvezze a szavait majd leléptem.
Kell nekem ez a közeg?
Ezek után a szivárvány, a színek csodája és a vidámsága, amit egy színes ernyő a borongós napba visz az fogja jelenteni, hogy én buzi vagyok?
Mert akkor igen.. Az vagyok..

Nem tudom miért csodálkoznak az emberek, ha a magamfajta elkezdi a visszavonulást és elfordul ettől a világtól, feláldozva ezzel azokat is akiket kedvel.
Mert ez a fajta kommunikáció, a hozzáállás ehhez a világhoz, ez az én nézőpontomból beteges gumicsontokon rágódó, mindenbe beleugató, de semmihez sem értő emberek világa, akiket semmi más nem tart életben csak a mélyükből bugyogó ostobaság.
Én nem vagyok ilyen.