Még a bajban is szerencsés vagyok

Talán ott kezdeném, hogy igen, megint elcsesztem. Nekem egyetlen nagy hibám van, illetve kettő. Az egyik az, hogy még mindig ( már vagy 15 éve írom le, hogy még mindig nem) nem vagyok feltételnélküli bizalommal a belső hangom iránt, a másikat meg az utóbbi napok tükrözték le megint ( és megint, és megint), ha nem kérdeznek, ne válaszolj, ha nem hívnak ne menj, ha nem ölelnek vissza, ne ölelj, ha nem szeretnek, fogadd el, ha nem hisznek neked, nos aki nem hisz neked, azzal dolgod nincs. Alapszabály. Egyetlen alapja van a minden (is) kapcsolatnak, a BIZALOM ..

Tegnap elcsesztem, de nagyon jól jött ki végül a történet.
A busz, amivel dolgozom,”csőtörés” áldozata lett, avagy valahol elfolyt belőle az összes hűtőfolyadék. Nem is olyan régen jutott eszembe egy járatvégzés közben, hogy itt körülöttem, szinte mindenki ül egy kicsit tartalék verdában, lehet, hogy időszerű lesz egy lepukkanás valahol, de el is engedtem ezt a dolgot, mert ugye épp mávosításban vagyunk, és kicsit másképp megy mostanság a problémamegoldás mint eddig.
Tegnap pont az irodista járat indulása után és pont tele busszal és pont olyan emberekkel tele akinek a felét sosem láttam még ezen a vonalon bejelzett a hibavisszajelző hogy kevés a hűtőfolydék. Ez baj, mert csak úgy egy zárt rendszerből nem tűnik el… amióta ilyen típusú busszal dolgozgatok, azóta egytelen egyszer volt folyadékszükséglete a busznak ( oknak, mert ez a harmadik -az átkozott) tehát nem jellemző a vízcsövek csereberéje, de hát nem új, lehet ilyen, nem nagy javítás, de nyilván nem az én dolgom ezt (sem ) megjavítani.

Tegnap jó csapat volt , mert egy kolléga szólt is, hogy menstruációs probléma akad, tudomásul vettem, de nem kérdeztem vissza, hogy mennyire rossz a helyzet. A Belső Hang jelezte, hogy nem kéne menni tovább, de mire felhívtam a forgalmisát és meggyőződtem arról, hogy van aki folytassa a feladatom már elhagytuk a várost. Gondoltam én, hogy eljutok a végállomásig, visszatöltöm és visszajövet leteszem a műhely elé.. nem így lett.

A vízhőfok jelezte, hogy itt bizony vészesen gyorsan fogy az anyag, így meg kellett állni. Sűrű bocsántkérés az utasok felé, akik egész jól reagálták. Mondjuk mind intelligens tanult ember, nyilván értik, hogy ez nem az én vagy a “mi” mint cég hibája ez inkább Murphy és bizony szituácós gyakorlat. MIvel én már időben jeleztem, hogy nem fogok valószínű végigmenni, a Tartalékszolgálatos készenlétben volt, potom 7 percet kellett várni , a mentő nem jön ki egy beteghez 7 perc alatt és az utasaim máris mentek haza én meg ballagtam vissza a telepre.

Miért vagyok szerencsés?
Mert a Sors jó csapatot biztosított.
Jó volt a forgalmista, mert aktiválta a jó kollégát, aki nem szart bele, hogy valahol valaki bajban van és hogy utasokkal állt meg, hanem azonnal jött. 7 perc alatt egy 10 perc menetidőre lévő helyre. Nekem ez olyan nagy dolog. Olyan sokszor voltunk magunkra hagyva már “kolléga” és “forgalmista” által, aki nem küldte a mentést, mert a “kollága” épp reggelizett…bocs..
Én baromi hálás vagyok, hogy így sikerült, de nagyon szégyellem is magam, mert ha hallgatok a Belső Hangra, akkor a 7 perc késés, ami nem késés még, lehetett volna csupán kettő, míg átszállnak a másik buszra az utasok előbb egy településsel.
De hálás vagyok azért is, mert nem volt sem türelmetlen sem “gonosz” velem senki, egy rossz szó nem hangozott el és a kolléga mondta, hogy megköszönték neki, hogy ilyen gyorsan jött . Ez olyan jó.. ezért érdemes dolgozni, mert vannak még jó emberek és értük érdemes küzdeni a változások orkán erejű szelével szemben is.
Persze nem mindig van így. De én mindig alázatos vagyok és mindig megteszek amit tudok… de én sem vagyok hibátlan, és lehetnék tévedhetetlen, ha jobban bíznék abban a tudásban ami bennem lakozik.

Más a “megérzésről”. Nemrég Apa említett egy autót ami tetszett neki, de nem is kérdeztem milyen színű. (Pedig nem mindegy, én pl csak fehér kocsit vennék, csontfehéret, ha választhatnék egyszer ) Éberálmomban megjelent az autó, kék volt. Ilyet álmomban sem találnék ki, hogy kék kocsija legyen, mert nem tetszik. Meg is kérdeztem milyen volt a kocsi amit nézett. Kék.. Ennyit a Belső Hangról..
SOHA és SENKIVEL kapcsolatban nem tévedek.
Csak abban, ahogy kezelem azt, ha valaki nem mond nekem igazat.
Bennem senkinek érdeke nem lehet, ahogy nekem sincs senkiben
Felesleges kamuzni.. energiapocsékolás.
Pont ezért sem teszi a Belső Vezető, a Programfelelőse…