…lassan tisztul a kép

Elgondolkodtam.
Hogy én miért gyaloglok sírva a fáradságtól és a fájdalomtól napok óta,
majdnem összeesve a töltésen munkaidőben , hogy elérjem a buszt, hogy apám megnézzem minden rendben van-e vele,
aki minden egyes bekukkantás alkalmával egy tűr szúr a mellkasomba a szavaival.

Miért áldozom fel magam ezen az oltáron?

Mostanában vészesen alacsony az energiaszintem.
Ha eszem valamit ebből az ipari hulladékból, amit a boltok kínálnak,
nem tudok mozogni.
Ha nem eszem, akkor kóvályog a fejem,
de van bennem némi fizikai aktivitás.
Nem szabadna többet ennem,
lám apám sem eszik mégis van ereje arra,
hogy bántson.

A napokban megélt fájdalom és fáradság meghozta a gyümölcsét.
Ahogy sántikáltam a buszhoz mintha megnyílt volna az ég, és kiszólt a felhők közül egy hang, hogy :

SZERINTED KI AZ OKA ANNAK, AMIT MOST ÉRZEL?

Nem lehetek ekkora lúzer, hogy nem vallom be magamnak,
hogy baszki ha te nem teszel semmit magadért,
ha nem ragaszkodsz ahhoz, hogy neked is legyen,
hogy az is legyen amit te szeretnél,
ha nem lépsz feléd, érted,
miért hiszed, hogy más majd fog?

Hiába vannak ( illetve inkább voltak, mert én úgy döntöttem, hogy elhagyom a Facebook hajót, mert nem tesz jót a lelki egészségemnek az tömény információ, amit erőszakkal rámtolnak) Emberek,
akik aggódnak értem a távolból, tehetetlenek ,
mert azon nem lehet segíteni aki magáért nem mozdul.

Ez valamiféle önsajnálat, valami mazochizmus, “jaj nekem nem kell semmi” , mindent másoknak adni, aztán szenvedve várni, hogy valaki vegye már észre, hogy nagy a baj.
Na elmondom, hogy (itt) a kutyát nem érdekli mi a fasz van velem.
Fáj? Menj orvoshoz…
Kell valami? Vedd meg….
Minek szenvedsz? Old meg…

Nagy kérdés, hogy én miért várom el bárkitől is ( elsősorban a családtól) hogy vegyék észre, hogy az ő oltárukon áldoztam fel magam?
Mert erre tök egyszerű a válasz:
” kérte ezt tőled valaki? “
és tényleg… kérte?
Dehogy kérte… olyan ez mint a wc pucolás..
kérte valaki, hogy sikáld utána a szart?
Nem… a te bajod, hogy nem bírod elnézni …

Anyám ugyanezt a játékot játszotta.
458 nappal a halála után kellett arra rádöbbenni sokadszor,
hogy ugyanazt a mintát viszem
és ha nem teszek valamit értem, akkor meg fogok dögleni.

Régen nagyon jól működött az, hogy értem teszek dolgokat,
aztán valami megváltozott. Mert én mindent megtettem azért, hogy valaki úgfy tegyen, mintha szeretne, bár fogalmam sincs mit jelent amúgy, hogy “szeretnek”, mert tényleg mit jelen?
Számomra azt jelenti elsősorban, hogy “jó veled”, aztán azt jelenti, hogy gondoskodom arról, hogy jól érezd magad, hogy amit csak tudok megadhassak neked, hogy legyen meg mindened ami téged boldoggá tesz ( és ami idővel szépen elvárássá és megszokássá válik)

A szeretetért (?) amit nagy nehezen sikerült megtalálnom,
feladtam mindazt ami vagyok és lehetséges, hogy viszont vártam volna,
hogy ahová tukmálom a sajátom, azt vissza is adják.
Nos egész életemben oda nyomtam a figyelmem, az odaadásom és a szeretetem, ahol faszán nyelték… aztán mikor széthullottam, akkor közölték, hogy
” ÉN NEM KÉRTEM, TE TUKMÁLTAD, HÁT JÓL ESET, ELFOGADTAM”
Nyilván nem azért adja az ember, hogy visszakérje…
Kevesen olyan szerencsések, hogy onnan kapják vissza, ahova tolják… 🙂

Mindent összevetve eljött az idő, hogy vagy teszek értem bármit is vagy nem, egy biztos, senki más nem fog. Ez van. Magad uram, ha szolgád nincsen…
Az élet pont olyan itt az emberek között, mint a mai egészségügy .
Ha fizetsz, akkor valaki tesz érted valamit a pénzedért, ha nem, akkor valószínű marad az öngyógyulás vagy a gödör.