Igazsága van

Annyira tökéletesen működik az “ember univerzuma”, hogy mindig megdöbbenek azon, hogy mekkora megtiszteltetésnek érzem, hogy LÁTOM és ÉLEM és bizony érzem is elég rendesen , hogy minden, ami velem történik egy előző bennem megrekedt vagy bennem sajátomként megfogalmazott gondolat , felelőtlenül -többnyire egóból- kijelentett gondolatok teremtése.

Amikor valaki arról beszélt, hogy a “remény” mekkora energia és milyen sokat jelent az ember számára- motiváló, energizáló, teremtésre, hitre ösztönző – életben tartó funkciója miatt, akkor azt mondtam, hogy ugyan már, semmi értelme a reménynek, mert tévúton tart.

Nos a mi életünkben minden olyan dolog megtörténik, és egyre sűrűbben, egyre gyorsabban érkeznek ezek a megélések, megtapasztalások, amitől féltünk, vagy amit tagadtunk, amire azt mondtuk, hogy SOHA, de megtörténnek azok a dolgok, események, cselekmények is, amiket érzünk, hogy szükségünk volna rá, de nem merünk lépni, nem merjük megtenni.

Én évekig reménykedtem abban, hogy megvalósíthatóak az álmaim. Aztán elvesztettem egy kis időre a külvilágot és a belső utazásom alatt sok mindent átértékeltem, ám most olyan helyzetbe kerültem, amiben egyértelművé vált, hogy nem lesznek megvalósítva, mert aki megtehette volna, már nem teheti.
Itt kicsit megtorpantam és megértettem az, hogy amíg volt remény, addig voltak álmok, most, hogy nincs remény, most tényleg ott vagyok, hogy át kell mindent tervezni és eljött a nagyon vágyott változás ideje, mert a régi nem működik, nem halad, és nem is fog, mert ennek fizikai akadálya van.

Mindig tiszta lapot akartam, de sosem jöttem rá, hogy én magam vagyok aki telefirkálja a lapokat. Állítólag a sejtjeink, a legkisebb atomig minden pillanatban megszűnnek és újra teremtik magunkat, azaz minden pillanatban benne az esély arra, hogy újra kezdjük, hogy újra teremtsünk, hogy újra tervezzük, hogy valami más úton haladjunk tovább.

Furcsa nekem, hogy itt itt vagyok még és boldoggá tesz, hogy nem vagyok már sok helyen a virtuális térben, nem élek azzal a lehetőséggel, hogy naponta szembenézzek a sok negatívummal és azzal, hogy semmi sem változik, hogy az emberek körbe körbe járnak, ugyanazt ismételgetik, hogy nem akarnak mást, hogy nem akarnak fejlődni, csak fájni és félni. Mennyire jó, hogy mindezek ellenére vagyunk egymásnak sokan és ha valaki meg szeretne osztani valamit velem, az megteszi.
Mert ami elveszett a virtuális világ által, az pont általa biztosítva megkerült és maradt a minőség a mennyiség helyett. És ez milyen jó.

Nekem ez a lehetőség, hogy itt lehetek egy új kezdet, pedig régóta itt vagyok már. De mostanában sokkal több hétköznapi megéléskor gondoltam arra, hogy megosztom Veletek akik itt vagytok velem. És ha sikerül még többet ideérnem, akkor talán sikerül elkezdeni keretbe foglalni az életem… Mert nekem segíteni fog felemelkedni, Neked, aki meg olvassa majd, segíteni fog megtalálni önmagad az a sok kulcs, ami el lesz benne helyezve a Felsőbb én támogatásával. 🙂

Szóval ha van kedvetek egy kicsit hétköznapibb énhez, akkor várlak továbbra is itt szeretettel! ( megyek mert a mai szabadnapom áttervezték kevésbé szabadra…)
Pussz!