Újabb lépcsőfok

Onnantól kezdve, hogy az ember nem beszél valamiről, hanem cselekvéssé válik benne az elméleti tudása a gyakorlattá válás szintjére emelkedik.

Amikor nem beszélek arról, hogy én elfogadom az embereket olyannak amilyenek, hanem egyszerűen nem reagálom túl a viselkedésüket, a felém küldött jeleiket, vagy az egyszerűen magukból kifelé sugárzott rezgésüket nem veszem magaménak, csak létezem a saját kis világomban és próbálom élvezni az életet, akkor én már gyakorlom az elfogadást és meg kell hagyni,hogy a szabadsághoz vezető út legnagyobb lépése az, amikor az ember nem bántja magát másokkal, nem teszi magát függővé más emberektől. Mert az egyetlen konfliktus forrás a másik ember kommunikációjának feldolgozásának módja,minősége

Minden fizikai körülmény és lelki fáradság ellenére soha nem voltam még ennyire független és szabad mint most, hogy felfogtam végre ,hogy mások szavaiért, gondolataiért, viselkedéséért, elvárásaiért programjáért nem én vagyok a felelős.

Mindenki azt csinál magával amit akar. Velem viszont csak azt, amit hagyok

Ez ilyen egyszerű.

Ezt a megélésem két napja minden irányból teszteli a Sors. Hiába. Nem érdekel,tényleg nem. Én tisztában vagyok azzal,hogy mire vagyok képes,mire vagyok hajlandó. Már nagyon figyelek arra, hogy ne legyek karma és ne bántsak, ítéljek senkit még gondolatban sem. A figyelmem a szép dolgokra és mások segítésére illetve a kommunikáció építő jellegére forditom.