Végre…

Csak suttogva 🤫megjegyzem,hogy 📢SZABADNAAAAAPok📢 tömkelegének első szép napjára ébredtem. Nem történik ma sem másképp,mint amúgy a hétvégén. A macska -Nini- bent maradt az éjjel,mert hát csúnya idő volt, ami nekem ma reggelre szép,mert minden hordó megtelt vízzel🙏, és mert végre elegendő esőt kapott az a tenyérnyi kis terület amit méltán nevezhetek az ” alkalmazkodó túlélés helyszínének” az életemben.

Nem szeretem,hogy kerítést kellett húzni köré,de az árnyékliliomok tavaszi újjászületési ritmusának kottájába mindig belerajzolnak a postást üldöző kutyák pár szünetjelet, rendszerint letörték a friss hajtásokat, amiért én kolbászba töltéssel szoktam fenyegetőzni 😬

Most nyugodtan nőhetnek, imádom őket, Szent Margitnál is a kolostorom falai tövében rengeteg nyílik, olyan ez a kis ösvény itt nekem, mintha átjáró lenne a romhoz a zajos város szívébe,ahol a lelkem mindig vígaszra talál, de többnyire hálámat kifejezni szoktam ott megjelenni azért,mert lassan és kevésbé gyilkos módon ébredek öntudatra, láthatom egyben az egész életem katasztrófális csodáját 😬😁 Illő is lesz hamarosan megjelenni ott, csodálatos ott a tavasz

Már roskadoznak a kertészetek a szép virágoktól, de én nem nagyon vagyok egynyári párti, a hagymásakat, évelőket jobban szeretem, küzdök a Hortenziák életbentartásával, szeretem a levélzöldeket,mint a páfrány. Nem tudom idén lesz-e még virág, sok más feladat várja a csodát,hogy valaki elvégezze ( vagy nekem legyen erőm hozzá elég)

Most először nincs tervem a sok szabadnapra, csak annyit tudok, hogy teszem amit kell. Hogy mit kell,majd mindig eldönti a pillanat. Az biztos, hogy egy ideje sokkal értékesebb minden lélegzetvétel, és egyre jobban tisztelem benne magam.

Mint a keresztény és egyéb vallásokat messziről tisztelő ember, idén sem “tartok” húsvétot, de kívánok szeretettel mindenkinek áldott ünnepet aki igen!