4:44

4:44
Kettő hete, hogy Anyu – Anyu energiája, a minta amit ő képvisel a fizikai életünkben- intenzív jelenlétet mutat. Nem csak hozzám, hanem a Nagylányomhoz is szinte ugyanabban az időben jelentkezik be. Ma hajnalra is így történt, de soha ilyen valóságos “álmot” nem láttam még, mint a mostanit, mert soha nem “álmondom” a jelenben főleg nem a ma körülmények között…

Ma hajnalban abba a képsorba tudatosultam, hogy a Lányom szobái felújítási folyamatában vagyunk épp, ami egy jelen állapotú folyamat, és az ablakon kinézve látjuk, hogy Apa érkezik a kocsijával. Indulok is, hogy kinyissam neki a kaput, közben a Fiam is kijön a garázsból, ahol épp kocsit bütyköl, hogy üdvözölje az Apát, és mögötte megjelenik az Apám, a megszokott kék kabátjában és fején a zöld horgolt sapkával, amikor is nem Apa lép elsőnek be a házba, hanem Anyu.

Megdöbbenve nézek rá, a Fiam is és Apa is megdöbbenve nézni, ahogy Anyu a világ legtermészetesebb módján, vidám arccal, soha ilyen erősen, mint most, egy piros kapucnis pulcsiban ( a piros a kedvenc színe) és egy kék farmernadrágban ( mert ő mindig sokkal fiatalosabban öltözött mint a korosztálya) belibegett az ajtón.

“- Visszatértem Tücsikém” -mondta és mosolygott… Én csak néztem és valami olyasmi volt a fejemben, hogy tudtam én, hogy csak elmenekültél az Apám zaklató, kizsákmányoló, önpusztítása elől, és valahol most virágok és vidám emberek között élsz”
Apám csak állt és nézte és nekem mutogatott, hogy ” -visszatért a Mamika , látod?” .
Apám végtelenül alázatos volt Anyuval , olyan érzés volt, mintha megtörte volna a látványa.
Majd, hogy a Mama bejött a házba és megnézte a Merci szobáját- pont úgy jött be, mint utoljára azon a decemberi napon- Apa jött oda hozzám, és közölte, hogy valami furcsa van, mert Anyu kért tőle egy kávét. Anyu sosem ivott kávét, mert a szíve nem bírta a koffeint..

Én csak annyit láttam, hogy az órán pontosan 4:44 van és megpróbálok visszaaludni, mert akartam látni a folytatást, de nem engedték és vagy egy órát küzdöttem, hogy lássam mi fog most történni, hogy Anyu visszajött, de megszakadt a film és az óra folyamatosan 4:44-et mutatott.

( AI kép)

Mostanában sokszor felugrott a 4:44 , és tudom hogy a szám üzenete a röviden a JÓ ÚTON JÁRSZ, illetve a TÁMOGATÁS a Felsőbb szintek felől… Belső vezetőre, belső hangra utal, amit nem árt követni. Illetve az önbizalom , a gyökércsakra erősítésére sarkall, itt megjelenik újra az Anyu által sugárzott -amúgy a fizikai életében ennyire erősen nem tapasztalt angyali erő- és a piros szín, ami a gyökércsakra színe.

A Lányom álmában Anyu egyértelműen jelezte, hogy segíteni jött.
Ma mikor Apám harmadszor jelezte, hogy készítsek neki egy bitófát, mert ő már megunta az életét ( a Merci említette mostanában többször, hogy a Papa mindig is fenyegetőzött, általában a vasárnapi közös ebédeknél azzal, hogy megtölt egy hátizsákot kővel és a Dunába fog vele sétálni, és majd ezzel jól kicseszik velünk ) akkor közöltem vele, hogy talán a Mama nem véletlenül tartózkodik már második hete itt… vele beszélje meg.
Jelenleg Ő az egyetlen (és van ehhez “engedélye”), aki képes őt “átvinni” a kapun,
pont az a Lélek, akit ő maga űzött el ebből a világból.

Mostanában abszolút tisztán hallom a Belső Hangot.
Folyamatosan jelen van a Segítő, és mondja, hogy
“- ne szólj csak figyelj”
“- ne ereszkedj le, mert nem győzhetsz az alsó szinteken, ne menj bele vitába”
“-engedd el azokat, akiknek nem vagy önmaguknál fontosabb”
“-engedd el azokat, akik nem mondanak le a magukéról másokért”
” -hallgass”
“-figyeld a világot körülötted”
“- ne fotózd le azt a lepkét, nézd őt..nézd,
hogy milyen szép, nézd, hogy milyen szabad,
nézd, hogy száll, ne rontsd el a pillanatot azzal,
hogy rögzíted, az egy másik történt, most nem ezért vagy itt’”
“-nem a te dolgod az ítélet kimondása, sem a végrehajtás”
“-bízz bennem”
“-bízd ránk”
“-légy hálás”
“-nem fontos jobbnak lenni senkinél”
“-nem kell elsőnek lenni”
“-nem kell viszonyítani, összehasonlítani”
“-ne ítélkezz”
“fogadd be, éld meg, lélegezz”
stb.

Mostanában sokat sírdogálok magamban a fizikai állapotom rohamos romlása miatt.
Végtelenül kimerült vagyok mind fizikailag, mind lelkileg.
Nincs erőm beszélgetni, nincs erőm emberek között lenni.
Itt vagyok a kuplerájban, mire lettek álmaim, vágyaim a világommal kapcsolatban, elveszett az energia, hogy kivitelezzem. Sok fizikai munka van, amit képtelen vagyok elvégezni.
Semmi mást nem szeretnék, csak annyi erőt, hogy minden nap picit tudjak mozdítani azokon a dolgokon, amik nincsenek a helyükön. Legyen hozzá egészségem, mert akaratom már van. Arra is kellett ugyan várni vagy 20 évet, hogy legyen, és szegény Anyunak el kellett mennie, hogy élete nagy szerelemét rám hagyva felébresszen az önsajnálatból és rádöbbentsen arra, hogy milyen kurva jó is volt az én semmitérő, unalmas életem, amiben fel sem tudtam fogni, hogy minek a birtokába vagyok, amíg el nem veszítettem azt.

De meglesz…nincs más opció.
A sok eltávozott spirituálisan önmagát nagyra tartó ember közül egy sem, egyedül Anyu jött vissza, aki nem élte, de hitte, hogy van másik világ , hogy segítsen, pont Ő akinek a magamfajta lények, mint én meg az Apám nem sok örömöt hoztunk az életébe, mert nem tudtuk becsülni azt a munkát, amit élete utolsó időszakában belefektetett abba, hogy sokkal több legyen emberileg is és lelkileg is annál ahonnan jött.
Anyu tudta…
Én hülye meg lenézem őt..
Jó nagy marha is voltam én, de mindig tanul az ember, és szerencsére akinek nemesebb a lelke és más dimenzióból figyel az átlátja a lentebb evickélők világát és ha látják, hogy felnőttünk a feladatainkhoz, megbocsájtják a bűneinket.
Ezt már nem visszük tovább…

Én tudom, hogy Anyu már nem Anyu…
Hogy ha innen elmegyünk, nem tartjuk meg a formánk, az energia olyan alakot ölt , amilyet csak akar, mi meg olyannak látjuk, amivel tudunk mit kezdeni.
Úgy látszik, nekem- nekünk most erre volt szükségünk.
Biztosan érdekes pillanatok várnak még ránk.