Hmm

A legutóbbi posztomnak akár kiegészítése is lehetne ez a poszt, de önmagában is megáll.

A hétvégén nagyon jól sikerült szerveznem az otthoni feladataim, utaztam is és a szervezettség sikere nagyot dobott az energiaszintemen. Ezzel pontosan párhuzamosan elfogadtam mindent és mindenkit a magam módján.
Mindenféle elvárás nélkül vagyok, visszafogom a szót,
a bölcsességeim kéretlen osztása helyett mosolyt dobok,
hamar tovább lépek, nem zavar ha valaki elbukik,
mindenkinek meg kell járnia a saját poklát.
Csak oda teszek, ahol kérik, nem tukmálom senkire magam.

A szervezettségem csütörtökre kezdett kicsit lazulni.
Amikor a legjobban éreztem magam, amikor már percenként hálát adtam azért,
hogy nem kínoz a folyamatos gyomorideg, akkor megjelent egy számomra kevésbé élhető energiával és stílussal szerelt kolléga, aki két hetet várt erre a szent pillanatra, hogy belém kössön, ezt elég rosszul kezeltem, így utólag kielemezve a helyzetet neki sem járt volna több csak egy mosoly.( Meg egy ökölcsapás az etetőjébe)
De felb@szott, mert visszaszóltam.

Megjelent két öngyilkosjelölt. Az egyik -a fiatalember – hasonló lelkületű mint én,- neki próbáltam megosztani az én nézőpontom az öngyilkosságról. Ha nem lenne az a kurva karma én már rég öngyilkos lettem volna. Már 16 évesen tervben volt a távozás, de az akkori nagy szerelmem visszapofozott az életbe. De mivel ide-a Földre ,a dimenzióba,az én tudatba -nem akarok többet visszajönni, igyekszem az összes bűnömért ebben az életemben megfizetni. Így a karma elég nagy visszatartó erő minden olyan cselekedettel szemben,ami mások vagy a saját káromra lehet.

A másik egy nő volt,akinek annyira idegesítő volt a rezgése, hogy eszembe sem volt megmenteni, csak hagytam a gondolatai között és távoztam a közeléből. Mert fel KELL tudni ismerni, hogy ki gondolja komolyan, ki még dobálja a szavakat oktalan.

Szinte mindig, ha jól megérdemelten magasabbra küzdöm magam, megjelenik valaki akinek szüksége lenne ebből a magasabb frekvenciájú energiából, ÁM csak akkor vagyok hajlandó elérhetővé tenni ezt, ha az illető nem az állapota berögzítésére használja, ha akar változtatni, ha akar gyógyulni, ha akarja hogy számára jobb legyen. Ha valaki ragaszkodik a negatív, lehúzó gondolataihoz, annak felesleges időt, figyelmet adni. És ez nem önző segítség. Senkit nem lehet akarata ellenére megmenteni.

Apám is betalált tegnap, nem fog 83 éves létére már megváltozni.
Az ebéd sült csirkecomb és rizibizi… Ő aki nem is eszik amúgy, kapott két felsőcombot és hozzá rizst. A húst odaadta a kutyáknak, a rizst összetúrta és visszahozta, hogy “majd máskor megmelegíted rendesen”…

Mindennel így van.

Nem kér, kritizál, aláz.
Minden, amit teszek szar…

Én azért teszem, mert ezt diktálja a programom. Az övé meg azt, hogy mindent fikázzon. Már nem sértődöm meg, de még rosszul esik.
És amennyire gyáva volt ő halálra inni magát anyu távozásakor, én pont olyan gyáva vagyok bevinni egy otthonba, ahol tök jól ellenne, mert az idegeneket nem bántja, mert megtanult viselkedni, csak azokat nyírja ki, akiket a tulajdonának tekint.

Nem is kell, de nekem sem kell feláldoznom magam azon az oltáron, amit ő faragott a “szerettei” feláldozására a gyerekkorában elszenvedett sérelmei miatt.

A gyerekkori sérelmekre nem hivatkozni és támaszkodni és takarónak használni kell, hanem felismerni és túllépni rajta.

És de igen, pont ennyire csak szándék kérdése, mint leírni.
Az emberek baromira szeretnek szenvedni és beledögleni a sérelmeikbe, vagy beleölni másokat, hogy nehogy már másoknak jó legyen. Nem lehet mindent a szülőkre fogni.
Én sem fogom apámra hogy azért lettem ilyen nyomorék, mert olyan amilyen, mert én pont leszartam az egész világot a szülőkkel együtt és megcsináltam a saját kis faszságaimat a tiltások ellenére. Úgyhogy az én hibám, hogy én ilyen nyomorék lettem, elvesztettem a vidámságom, stresszevőként tehenesedtem és azt helyett, hogy kitenném ( igen kibasznámat akartam írni, de disztingválok) a számomra kevésbé építő jellegű embereket az életemből, játszom itt a megmentőt, mert sajnálom szerencsétlen. Édes jó Istenem….

Szóval ha valaki kurva jól érzi magát, olyan lesz mint egy rakás bűzölgő szar, mert rögtön ellepik a legyek… Hacsak, hacsak nem ébred előbb rá, hogy SENKIT NEM KELL MEGMENTENI, és akkor a legyek egymást lepik, mert ez a rend….És nem szarkupacnak fogunk látszani, hanem tiszta vízű forrásnak, amiből csak annak lesz bátorsága inni, aki képes arra, hogy az abból nyert energiával a saját fejlődését szolgálja…

Ez ilyen “eccccerű”…
Pussz!