…mi ez ?

A napokban még zárkózottabb vagyok, mint az elmúlt időszakban voltam.
Elbújok a kommunikáció elől, mert nem akarok válaszolni már a “hogy van az apád” kérdésekre, mert mindnek az a vége, hogy “szegény idős ember” és “lehetnél vele sokkal türelmesebb”… nos aki nálam türelmesebb vele az már fizetést kap ezért.
A minap amikor munka közben hazaugrottam,
hogy megnézzem minden rendben van-e, észrevette, hogy jövök és gyorsan befejezte a sós stangli dobálását a kis tavamba, amiben ahogy melegszik az idő belerohad a víz és nem győzöm 150 literével cserélgetni, hogy az amúgy sok sok éve benne úszkáló halak ne pusztuljanak el.
Szépen, és csendben, megsemmisülve a vízbe dobott étel mennyiségének látványától kérdeztem meg, hogy őszintén mondja meg, miért teszi ez?
A válasz egyszerű: “elfelejtettem, hogy nem szabad”…
A papa semmit nem felejt el… nagyon is jól emlékszik.
De mindig azt teszi, amire megkérem, hogy ne tegye.
Kint 4 Cfok bent olajkályha ezerrel, 25 fok és tárva az ajtó….
A villanyórám azt hiszi ventillátor úgy pörög…

És feladtam… belém szorult a szó, és nem érdekel…
Nem bírja a lelkem a harcot, de még mindig van tanítás abban, hogy itt van.
Még mindig felismerem azokat a pontokat, amikor másokat megszóltam egy-egy reakció, vagy viselkedés miatt. Például volt egy család, ahol a nő idős anyja lakott együtt velük, és mikor jött hozzájuk valaki, a mamát szépen beküldték szobába… Akkor nagyon megszóltuk ezt a házaspárt, hogy szegény idős nénivel hogy lehet így bánni. Tádám… hát így.
Mindig elfelejtjük, hogy attól hogy egy emberi lény fiatal (gyerek) vagy idős lehet vele “bajság”. Nem mindenki cuki és aranyos gyerekként és nem minden idős érdemel tiszteletet, mert vannak szándékosan gonoszkodók, akiket nekünk meg kellene érteni, meg sajnálni, mert szar gyerekkoruk volt, és mára ott tartunk, hogy mindenki aki másoknak szándékosan a terhére van, aki hálátlan vagy gonosz, azt nagyon kell szeretni, mert azzal meg lehet menteni a saját válaszott sorsától…
Itt tényleg mindenki hülye…
Megfogadtam, hogy többet nem írok róla, mert semmilyen energiát nem fogok belefektetni. Egyedül én tudom, hogy én amire képes vagyok (!) megteszem. De annál többet, nem tudok. Akárki csinálná jobban, tegye… mindenkinek megadja majd a Sors a lehetőséget, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amiben másokat elítélt. Nem biztos, hogy ugyanez lesz a forgatókönyv, de belül az érzés az igen.
Innen jelzem, hogy nem leszek tőle boldog, ha a karma majd homlokon csókolja azt, aki kihívta maga ellen… Ez a REND. Én kértem, hogy legyen tiszta minden lapom, amire nem a tudatlanság, hanem az ostobaság vagy a rosszindulat rajzolt ábrákat… Legyen REND!

Nos… tegnap mégis valami nagyon furcsa élmény ért.
Ballagtam a buszhoz ( a szokásos 2 kilométert ) , iszonyatosan szar a térdem és tényleg csak ballagni tudok, ám egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, hogy nincs testem.
Ott megyek az töltésen, ahol abban az időpontban a kutya sem jár és nincs testem.
A 110 kilóm sehol…
Először arra gondoltam, hogy mi van ha meghaltam és nem tudatosult még?
Amilyen hülye vagyok azt sem fogom észre venni, ha nem tudok még tudatosabb lenni.
Akkor kezembe vettem a telefont, és mint mindig amikor valami furcsa érzésem van, hagytam rajta egy videóüzenetet az utókornak. De közben súlytalan ballagtam, térdem sem volt, így nem akadályozott a haladásban, hogy szét van csúszva benne az izület.
Aztán kezdtem rájönni, hogy lehet a lelkem engedte el egy pillanatra a feszültséget?
Komolyan sírni tudtam az örömtől, hogy azokban a pillanatokban nem fájt semmim.
Szinte repültem.
Próbálgattam a kezeim, simán a fejem fölé emeltem úgy, hogy nem is éreztem, hogy mozgatom és lépni is olyan volt, mintha súly nem létezne…
És nem volt gyomoridegem, ami az utóbbi 10 évben csak néha egy-két percre engedett a fojtogató szorításából…

Vannak akik így élnek? Súlytalan?
Én szinte soha nem voltam gyomorgörcstől mentes mert mindig rettegtem a szüleim haragjától. Ennek ellenére soha nem álltam be a sorba, egyikbe sem és nem is fogok.
Lehet azért kaptam ezt a csodálatos körülbelül 10 percet, hogy tudjam merre tartok?
Hogy MINDENT EL KELL ENGEDNI ami képes lesúlyozni a lelkem és hagyni had repüljek súlytalan még mázsa 10 felett is?
Talán ez volt a tökéletes szabadság érzése…
Igen!
EZT AKAROM!
SÚLYTALAN LENNI!

https://www.youtube.com/embed/Gij1IQPrdeY?si=b5hnDJDtAlPNiPwR

Honeybeast – Súlytalan

Nyugi van, ez még nem a halál
Neked még nem
Alice és Lassie hazatalál
De te még nem
Pihen a szív, elrepít a szél
Fut az álom
Kisüt a nap, köszörüli az élt
A fűszálon

Igazi a csoda
Nem csalás, nem ámítás
Nagyon élem
Ha beleszakadok is
Van tovább és még tovább
Ki, ha én nem?
Majd belezuhanok a
Nagy banális éjbe tán
De ma még nem
Mindig akad okom
És van miért, és van kiért

Szeretek, ölelek, zokogok, remegek
Rohanok, elesek, zuhanok, lebegek
Súlytalan…