…de miért

Este hét, csörög a telefon. Egy munkatárs van a vonal végén, aki elég furcsa hozzáállással bír egyébként azokhoz, akik nem azt csinálják ami a fejéből kipattan. Isten irgalmazzon azoknak, akik megpróbálják az igazuk érvényesíteni vele szemben. Nem mondom, hogy félek tőle, de elég sok negatívum halmozódik a lelke számláján, igazából nincs olyan, hogy ne lenne benne valami bosszúról szóló projektben. Amikor utasként van jelen, mindig normális velem, ezért én nem szoktam vele konfrontálódni, de örülök, ha nem látom.

Nos csörög a telefon és a vonal végén a hang kér egy munkanap cserét tőlem. Őszintén szóval nem szívesen megyek mások járatára. Túlságosan fáradt és jelenleg elég sok kérdést és a rá nem szívesen (önmagamnak őszintén) adott választ kell feldolgozzak, nincs a lelkemnek kapacitása több gyomoridegre. De mivel részben lehet kicsit tartok a bosszújától, részben meg senkinek nem tudok NEMet mondani magamon kívül , már majdnem igen mondtam, mikor eszembe jutott, hogy semmiképp nem megy a dolog, mert én előtte nap és másnak a járatát végzem és éppen majdnem lesz éjfél mire hazaérek .

Amikor ezt közöltem, rámb@szta a telefont… Sejtenivaló volt, hogy nem hiszi el, hogy dolgozom és azért nem cserélek. Ezt ő így magának kitalálta és ebből a hitből nem engedett. Ma amikor összefutottunk , megkérdeztem, hogy sikerült-e a csere, erre arrogánsan válaszolt, hogy vannak normális kollégák akik cserélnek. Annyira nem vette a fáradságot, hogy megkérdezze a forgalmistát, hogy valóban dolgozom-e a holnap, egyszerűbb utálkozni azért, mert valaki önhibáján kívül, vagy akármi más okból nemet mondott neki.

Amúgy sem tartom magam alkalmasnak semmilyen emberi kapcsolatra, mert nem tudom hogy kell viselkedni bizonyos szerepekben, és ha tudnám sem tudnék mások elvárásai szerint élni, mert pontosan azért vagyok zavart, mert mindenkinek van arról elképzelése, hogy másoknak miképp kellene őhozzájuk viszonyulni, csak azzal nem törődik senki, hogy másoknak is van ( jó esetben) értékrendje, vannak érzései, vágyai, amiket tiszteletben kellene tartani.

Én nem értem, hogy miért vonzom be ezt az arrogáns, nárcisztikus, bosszúálló munkatársat. Gyűlölöm ezt a fajta viselkedést. Keresem magamban az okát, hogy ez most szembejött, és valószínüleg azért kaptam, mert nekem is szokott elképzelésem lenni, mások gondolatairól , és hiába szinte mindig igazam, esélyt kellene adni mindenkinek, hogy elmondja ő miképp vélekedik egy helyzetről vagy miért NEM vagy IGEN valami.

Most nem szarul érzem magam ettől lelkileg , hanem elcsigázott és dühös is vagyok egyben. És szeretnék nyugalmat és szeretetet, és békét és megbecsülést és minél kevesebb feszültséget, mert nagyon elfáradt már a lelkem.

Valószínűleg ennek az embernek nem fogok soha többé felvenni telefont… vegyék fel a számára normálisak…