lassan “kinyírom” magam

Tegnap ellátogattunk a cserkeszőlői fürdőbe. Én nagyon szeretem, nem is szeretek máshová menni, csak katasztrófális az 52-es út Kecskemétig. Onnan már pikk-pakk ott vagyunk az M44-en, igazából akkor lesz jó, ha Dunaújváros M8-asa összekötődik valahogy ezzel az M44-el és az M6-ról simán el lehet majd száguldozni Békéscsabáig úgy, hogy nem kell sehol futóművet cserélni az autón. Tudom, hogy sok helyen rossz az út az országban, de az 52-es is a legnagyobb szégyenei közé tartozik.

Én nagyon szeretem Cserke vizét, nagyon jó az izületeknek és nagyon rámfért a pihenés, de az agyam nem kapcsol ki és (szerintem nem ok nélkül) folyamatosan teóriákat gyárt. Pénteken, amikor este magányomban a buszt takarítgattam a szekszárdi telepen, megint oda jutottam, hogy kell egy pisztoly és puff fejbe magam, mert akármennyire is próbálom elfordítani a figyelmem attól, hogy nem tudom hogy miképp kell viselkednem az emberek világában, hogy ne legyen káosz bennem, hogy ne rettegjek attól, hogy senki sem szeret , hogy ne tukmáljam magam a környezetemre, hogy ne érezzem azt, hogy utálnak, hogy felesleges vagyok, hogy unják a küzdelmeim, hogy senki sem jön hozzám azzal, hogy “ne félj, mert itt vagyok Neked”, hiába minden energia amit belefektetek, hogy végre csend legyen a padláson, nem sikerül és elvonulok és bőgök és bőgök és nem értem mi a baj…

Aztán jönnek idegenek és mosolyognak és ölelnek és próbálnak szeretni, de nem, nem mert nekem tök egyszerű lenne, ha azok szeretnének akik itt vannak.. de ők már menekülnek.. és meg tudom érteni. Hasonló helyzetben lehet én is ezt tenném.. Szóval próbáltam örülni, hogy utazunk és megyünk, de csak mereven bámultam ki az ablakon és bőgtem..

Tudod az a legnagyobb gáz, hogy aki belefárad a másik ember nyüglődésébe, már nem fog esélyt adni egy esetleges új énnek.. Itthon egyre nagyobb bennem a csend. Apám felé már nem tudok kommunikálni, nézem ahogy vonul fel és le és dünnyög és utálkozik. Szépen lassan kiöli belőlem az empátiát (lehet ez nem is baj) és a vágyat arra, hogy bárkit is szeretettel öleljek a lelkemhez. Rettegek, hogy úgy végzem mint anyu. Egyszer csak összeesek és elhúzok ebből a világból.

A fürdőben soha ennyit nem ültünk a vizben, mint most. Soha nem ültem a kinti gyógyvízben, mindig tető alatt szoktunk fürdeni , elbújva a Nap sugaraitól, de most nem.
A hullámfürdő klóros vizét le- le mosva ücsörögtünk a “leghidegebb” melegvízben és jól esett, ám a legnagyobb megdöbbenésemre, rosszul lettem attól, hogy körülöttünk mindenki 70 plusszos. SOHA nem volt nekem ezzel problémám, ám most elfogott az undor és a pánik.
Apám megöli bennem az idős korú emberek felé mindig is jelen lévő tiszteletem ( kivéve a helyijáraton utazó lélekgyilkos egyes vén boszorkányokat) egyszerűen néztem őket és rettegni kezdetem attól, hogy meg fogok öregedni és engem sem fog majd senki sem szeretni ahogy én most érzek az apám iránt és megint elment a kedvem az élettől…

Nekem sürgősen segítségre van szükségem. Csak az a baj, hogy nem tudok beszélni erről. Hiába mennék el egy szakemberhez, azt a vágyam, amit 50 éve kergetek, hogy szeressen a családom és elfogadjon olyannak, amilyen vagyok, hogy megértsék, hogy nem direkt vagyok ilyen, hanem olyan közegbe születtem, ahol én csak voltam…megtűrve…de soha nem ölelve… soha nem mondta nekem senki, hogy szeretlek… 😦

Akik szeretnek… messze vannak… nem tudnak megölelni… 🙂
És én nem is vagyok már képes rá, hogy elmenjek hozzájuk, mert végtelenül szégyellem azt, amivé váltam, pedig hatalmas utat tettem meg és hatalmas lelki és spirituális fejlődés van mögöttem.. És sokszor jöttem vissza a kapuból, mert mindig elhittem, hogy sikerülni fog , de mégsem tudok most segíteni magamon. 🙂

Borzasztó ez… De majd csak sikerül… majd csak rend lesz a fejemben is egyszer… csak el kell(ene) engedni ezt az egyetlen és utolsó kívánságot és akkor minden a helyére kerül….

Soulleaderdemon

21 hozzászólás a(z) “lassan “kinyírom” magam” bejegyzéshez

  2. Igen!

    Sajnos ez így nagyon pocsèk egy èrzès!

    Èn is fèlek, hogyan lesz a tovàbb?

    Minden nap beszèlgetek magammal, hogy tök egyedül kell èletem vègèig lennem, az èletemet leèlnem?

    Senkire nem számíthatok!

    Én is csak lètezem, vegetàlok, küzdök ebbe a nagy Világba!

    Én mèg csak olyan okos sem vagyok mint Te, olyan szépen bànsz a szavakkal!

    Te nagyon pàlyàt vàlasztottàl az egyszer biztos!

    Minden nap, minden percèbe kell valamibe kapaszkodnunk! 🙏

    Ölellek Tücsi!

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

    Válasz

  3. Nekem ez nagyon kemény. Együttérzek veled, de megérteni nem tudlak. Volna sok kérdésem. Majd egyszer…
    Régebben nekem is sok problémám volt. Főként magammal. De ez szerencsére elmúlt, csak sokat kellett dolgozni érte.
    Nr add fel! Úgyis visszaszületsz ugyanebbe a problémába mindaddig, amíg meg nem oldod.

    Kedvelik 2 ember

    Válasz

    • Kizárólag magammal van problemám, és igen, pontosan azért vagyok még itt, hogy ezt letegyem, megoldjam. De nem könnyíti meg a dolgot az a fura “állapot” amit az agyam teremt bennem .. de megoldom. Muszáj.
      Megérteni nem kell ..nem is lehet. Ha lehetne en is érteném.
      Mindig megfogadom,hogy nem osztpk meg többet ilyen posztot, de mindig van egy jó nézőpont ami segít, valaki mindig látja,hol a hiba… Most látom a problémát, csak nem tudom megfogni ..de sikerülni fog, volt már sokkal rosszabb is 🤗

      Kedvelik 1 személy

      Válasz

    • Az még eszembe jutott, hogy mindenképp leírom, hogy nagyon jókor dobtad be ezt az “úgyis visszaszületsz” témát mert a legnagyobb motiváció számomra, hogy mindent elkövessek, hogy ne kelljen. ( ebbe most inkább ne menjünk bele, hogy azt a szintet lehet sosem érem el, mert elveszik a energia, ami képes lesz embből az állapotból kiemelni. Már nagyon sok “hibát” javítottam, azt hiszem ami most van annak az a neve, hogy “nem fogom fel, hogy ami ma van, nem az lesz holnao, azaz ne rettegjek előre olyan dolgoktól, amiken rég túl leszek a következő pillanatban… – röviden)

      Kedvelik 1 személy

      Válasz

  4. Tücsim én is így éreztem valamikor , aztán hamvaimból össze raktam magam ! Van kiút és főleg az , hogy TE SZERESD MAGAD !!! DE SZERESD MAGAD!!! ❤️❤️❤️❤️❤️ LÉGY BÜSZKE MAGADRA!!!!

    Kedvelik 2 ember

    Válasz

  5. Az ajtóm mindig nyitva lesz számodra. Ahogy most is. Ölellek. Messziről. Tudom, nem ugyanaz. De nem is akarom, hogy olyan legyen. Én csak Mazsis ölelést tudok adni. Azt viszont korlátlanul és bármikor. ❤️🤗

    Kedvelik 2 ember

    Válasz

    • Ágikám, ha olyan “egyszerű” lenne elindulni, már rég ottlennék Nálad, ezt Te is tudod. Ha a szomszédban laknál sem tudnék átmenni. Olyan súly van rajtam, ami csak a kötelező úton visz, mert “ez a program”, de egyszer letérek és soha többé nem megyek vissza rá.
      Olyan súlyt vettem fel, amit nem akarok senkire szemtől szembe rápakolni, pedig tudom, hogy neked nem ártanék vele.

      Már úton vagyok kifelé a gödörből.
      Igyekszem nem figyelni most semmilyen gondolatra, mert visszahúznak a tények, de nem adom fel… majd lesz valahogy.

      Kedvelik 1 személy

      Válasz

      • Teljes megértem…
        ((30 éve voltam én is ilyen gödörben, még Egerben laktunk… A szomszéd lépcsőházban lakott anyukám… Volt hogy hosszú hónapokig nem mentem fel hozzá…(!) 😢😢 De nemcsak hozzá… A lakásból se ki. Csak a munkahely meg vissza. Besötétített lakás, elhúzott függönyök. És ennyi. Mondjuk abból a depresszióból én csak segítséggel és gyógyszerrel tudtam meggyógyulni…amikor már én magam nem bírtam elviselni azt a “súlyt” amit írtál, meg a gödröt, és én magam mentem önszántamból pszichiáterhez, mert már szinte fizikailag fájt a lelkem. …Aztán 3 év után szépen lassan fokozatosan lehoztak a cuccról, utána már nem tért vissza – gondolom az antidepresszánsok helyreállították a hiányzó kémiát az agyamban. Szóval azóta teljesen jól vagyok.😊 De azt az időszakot, azokat a súlyokat SOHA NEM FELEJTEM EL, hogy milyen borzasztó rossz volt!😭 Úgyhogy maximálisan átérzek mindent amiről írsz.❤️ Ölellek🤗

        Kedvelik 1 személy

      • Igen, kémia
        Én még próbálkozom kicsit, eddig mindig sikerült, most is fog.
        Jelenleg egy bilincs van a lábamon…de leszedtem
        Köszönöm a türelmed Ágikám!💓♥️💓

        Kedvelés

Hozzászólás a(z) Mazsi bejegyzéshez Kilépés a válaszból