emlékeznem kell

…most muszáj volt “tollat ragadnom”, mert egy olyan kérdésemre kaptam az imént választ, amire jobb lett volna soha nem kapni, de sejtettem, hogy eljön ez a pillanat.
Azt is tudom, hogy okkal… okkal most, pont azon posztom után, amiben kifejtem a generációm nagy hányadnak szeretetlenségét…

…megdöbbentő, hogy mennyire jól időzít a Sors. Megdöbbentő az is, ahogy tálalja a tényeket, és az még megdöbbentőbb, amit most érzek, és muszáj kiírnom magamból.

…volt nekem egy “idős” Barátom(nő) , akit 27 esztendeje ismertem meg.
Egy nagyon jó lelkű, valóságot tökéletesen látó asszony,
akitől életemben először éreztem valami
-számomra- furcsa szeretetet.
Utoljára Karácsony körül láthattam,
és sikerült meglepnem még egy utolsó hűtőmágnessel hálám jeléül
azért a furcsa, soha ennyire nem érzett szeretetéért,
amit “idegentől” nem igen kaptam.
Ő volt az is, aki minden módon próbált megtalálni,
amikor eltűntem a Facebookról, és jelezte,
hogy fontosak számára az írásaim és bíztatott, hogy soha abba ne hagyjam.

Szerettem benne, hogy szókimondó és őszinte volt.
Képes volt dicsérni, de képes volt lecseszni is.
Igazi EMBER, aki csak javára volt a Világnak.
És csak olyan tanácsai voltak,
amiket muszáj volt megfogadni.
Előttem járt az úton és hasonló volt a Sorsunk…

…amikor találkoztunk, kint volt a kertben,
nem volt jól…
Mondta, hogy nem tudja meddig tartogat még neki itt időt a Sors,
akkor adtam neki az ajándékom és még meg is ölelgettem és mondtam is neki,
hogy mekkora az esélye annak, hogy valakivel télvíz idején a kertje végében össze tudok futni itt Karácsony előtt, pont amikor a neki szánt borítékot cipeltem a táskámban hazafelé, hazafelé azon Karácsony felé, ami újabban csak tragédiát tartogat…

…márciusig élt…
Most tudtam meg.. csak sejtettem, mert nem válaszolt az üzeneteimre…
és lestem minden nap a kertet, amiben azóta a csend figyel vissza rám. ..
baromi közel érzem és talán az első olyan távozó, aki biztosan eljön hozzám és leül majd a mécsesem pislákoló fénye mellé, és együtt illatoljuk a füstölőim lélekemelő illatát, mert olyan közel volt a lelkemhez, mikor ő lett az őrangyalom, akit földi utamon kijelöltek mellém, amikor viszontagságos felnőtt életem ebben a faluban elkezdtem…

Biztosan találkozunk még..
Veled biztosan akarok is, mert Te sosem hazudtál nekem….
Addig is járd be az Univerzumot és ha van egy kis időd gyere el a kertembe, és ül le a liliomok és a hortenziák közé,
vigyázz rájuk fentről Drága …
Soha nem búcsúzunk!
“Az élet örök”
( Szepes Mária)