…a zene fogja megoldani…

Általában a MYONLINERADIO alkalmazáson keresztül az OXIGÉN RÁDIÓ 80-as évek, 90-es évek vagy csak magyar zenét játszó rádióját hallgatom a buszon, és feltűnt, hogy ha a 90-es évek zenéi szólnak, akkor furcsa tudatállapotba kerülök.. Olyan izgatott és boldog leszek. Lelkes… a POPCORN és 100xSZÉP újság illat lengi be a levegőt, a kazettás magnóból bömböl a zene és én ott állok egy Pódium sprayel a kezemben, amivel egy mikrofont imitálok és a panel lakás harmadik emeletén, beleképzelve magam egy bazi nyálas szerelmi történetbe üvöltve énekelem a semmilyen angol tudásommal Kylie Minogue és Jason Donovantól az  Especially For You -t.



Hát voltam olyan őrült, hogy feltöltöttem vagy 40 darab zenét ebből a korszakból a pendrivera és bevittem dolgozni. 😀
Valahol Dunakömlőd és Madocsa között száguldottam épp a busszal, ami tele volt a munkában megfáradt kókadozó emberkével, amikor felcsendült az Especially for You…
Azon kaptam magam, hogy nagyon kell agyban jógázzak, hogy ne énekeljek hangosan (ordítva, ahogy szoktam ezt a dalt), a Pódium spray helyett a kormányt fogjam és ne doboljak a bal lábammal ritmusra… Az idióta vigyort viszont nem tudtam leszedni a fejemről… és ott volt Ő, az a lány, aki képes volt bármire, képes volt bármit elképzelni, aki táncolt és éneket a képzeletbeli színpadon, akinek mindig olyan képzeletbeli szerelmei voltak, akik csak őt szerették..
De az a rezgés, azok az illatok, szinten mindent visszahozott a zene.
Én soha nem voltam szomorú..
Én mindig boldog voltam.
Persze erősen hívő is, mert minden reggel hattól kettőig azért imádkoztam a Mindenhatóhoz, hogy csak én ne feleljek- ha egyáltalán beértem az (közép)iskolába, de azok az “aggódások” kicsit sem jártak gyomorideggel. Sosem tudtam mit jelent a tartós félelem, mert csak addig kellett félni míg kiderült huncutságokért megkaptam az aktuális pofonokat, de utána magnó, és zene és tánc…és repülés.

Pedig olyan reménytelen és furcsa életem volt , de nem tűnt fel, mert folyamatosan cselekvésben és tervezésben voltam. Folyamatosan szerveztem a tiltott dolgokat, lépem át a felnőttek önkényuralma hozta megnyomorítani vágyó, de rólam simán lepergő szabályokat. Imádtam ezt a korszakot. Legjobb évek voltak akkor is, ha nem kaptam meg soha amit akartam. Pont attól voltak jók, hogy soha nem engedték az álmaim, hogy elhagyjam őket.

A zene végigkíséri az életem.. Már inog bennem a vágy , hogy megosszam a világgal ki voltam, honnan indultam, de ha mégis megteszem, lehetséges, hogy csak online könyvem lesz és minden életszakaszon a zene fog végig kísérni minket. Mert ott van velem és marad is úgy tűnik a távozásom napjáig. 🙂

Azt mondta egy nagyon kedves utasom, egy Hölgy a minap, hogy ha valaki fél, akkor énekeljen, mert a tudomány bizonyította, hogy ha valaki énekel, nincs ideje az agyának a félelemmel foglalkoznia, akkor csak arra koncentrál, a zenére…

Én mindig énekelek.
Az egy dolog, hogy nem tudok.
Élni sem tudok , mégis teszem..
Sokan csinálnak sokmindent, amihez nem is értenek,
hát én minden tevékenykedésem közben énekelek.

Mikor sok kávét iszom, rendszerint forradalmi dalokat :P,
aztán szoktam gyerekdalokat, Halász Juditot, Mikimanót, Zeneovit, kabarék betétdalait, musicelket, ebből is pl. Jézus Krisztus Szupersztárt, István Királyt, Padlást, Muzsika hangját, Mary Poppinst, Az operaház fantomját, a Belle-t, Snatam Kaurt, Adiamust, Filmzenéket és rajzfilmzenéket magyarul, a 70-80-90-es évek magyar összest, karácsonyi dalokat, mindent tudok fejből…
Imádom.
Énekelek ha nincs senki a buszon, ha kocsiban ülök és vezetek, ha itthon főzöm, kertészkedem vagy csak úgy a kecskéknek… locsolás vagy fürdés közben …mindig, ha nincs senki akit megölnék vele, mert szörnyű hangom van :D, Apát a világból ki tudom vele zavarni 😛

És most előkerült az a zene, ami a legmagasabb boldogság és szabadság rezgést hordozta bennem. És a Belső Hang azt mondta, hogy kezdjek vele valamit…
https://youtu.be/wsUSYgAqzHc?si=7KTHCQz3m7N1NAbE


10 hozzászólás a(z) “…a zene fogja megoldani…” bejegyzéshez

  1. “Amit tollammal nem mondhattam el –mivel nem voltam még rá képes-, mind hangjegyekbe formáltam[…]nem is volt többé kérdéses, hogy a zene és a dallam lesz az egyik önkifejező eszközöm.” – Így fogalmaztam meg anno blogom egyik bejegyzésében, és ez mára sem változott, sőt…

    Mert a zene időtlen, személytelen, végtelen csoda, és ha abban az áldásban lehet részünk, hogy a múzsa minket is homlokon csókol, magunk is még inkább a zene részévé válunk, mert önvalónk egy darabkája, akkori hangulati-, és érzelemvilágunk beleszövődik az elkészült melódiákba, és eljut a hallgatóhoz.

    Kedvelik 2 ember

  2. Tücsikém, a zene nagyon jó dolog. Mindig azt teszi velünk, amire szükségünk van éppen. (Megnyugtat, vigasztal, inspirál, doppingol, jó kedvre derít…stb.)

    A zene maga a csoda! 😊❤️

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) Bagoly45 bejegyzéshez Kilépés a válaszból