Beszéljünk a szeretetről.
Mi a szeretet valójában, miért hajszoljuk, miért áldozunk fel mindent érte és vajon éreztünk már olyan igazit?
Mit jelent az emberek világában a szeretet? Van-e egyáltalán feltétel nélküli szeretet?
És ami most merült fel bennem: érezzük-e a másik ember szeretetét akkor is, ha nem úgy szeret, ahogy mi elvárjuk?
Vagyis, hogy kerül bele a “szeretet” témakörébe az elvárás?
Nekem sosem mondták, hogy szeretlek.. 🙂
De lehet hiába is mondták volna, ha nem éreztem.
De éreztem már szeretet emberek felől, akik szintén nem mondták,
de sugárzott róluk a szeretet.
Akkor döbbentem meg igazán, amikor ráébredtem arra, hogy olyan helyről várom görcsösen a szeretet, ahonnan nem sugárzik felém.
Nincs benne sem a szemekben, sem mozdulatokban, nincs benne a hangban, a cselekvésben. Mert vannak akik nem tudják szavakkal kifejezni, azok kifejezik másképp, de nem szándékosan, hanem spontán… és számtalan szeretetteli pillanat van az életben. Abban a mosolyban, amit akkor küldenek, amikor megpillantanak, benne van, mert nem lehet tagadni azt.
Üres tekintet, közönyt, undort vagy gyűlöletet, esetleg félelmet ( ez utóbbit nem láttam még szerencsére, a többit már igen) tükröző arc mögött nem lapul szeretet.
Valami megtört bennem, vagy átfordult.
Valami változott, mintha elszakadt volna a kötél,
amivel olyan emberekhez kötöttem magam,
akiknek teher a jelenlétem.
Nem nem akarok már teher lenni,
hanem nem érdekel, hogy mi vagyok másoknak.
Az az ő dolguk, hogy mit kezdenek velem.
Nem tudom mi történik, de azt igen, hogy én ezerrel takarítok belül,
és most mindent kipakolok, amivel nem tudok mit kezdeni.
Nem keresem a szeretetet senkiben, akiből nem sugárzik felém.
Úgy érzem, hogy ezzel, hogy egyik pillanatról a másikra elengedtem ezt a görcsös kapaszkodást, felszabadultam.
Felszabadítottam magam a kapcsolatok terhe alól.
A kellből átfordultam a lehetbe…
Semmit sem kell , de bármit lehet…
Pedig nem történt semmi, csak úgy tűnik nem hazudhatok magamnak tovább…
És hogy én szeretek-e ?
Látszik… aki nem érzi, azt nem.
És akitől én nem érzem, az mindegy, hogy szeret-e vagy nem…
nem tudok tudok vele mit kezdeni, nem ő tehet róla, de én sem.
És ennek az elfogadása adta az általam eddig nem ismert legnagyobb szabadságot nekem.

13 hozzászólás a(z) “furcsa , de jó” bejegyzéshez
Csodás írás! ❤️
KedvelésKedvelés
Sokan azt hiszik, szeretetet el lehet várni. Pedig nem. Sokan azt hiszik, kiérdemelnének valamennyi szeretetet, hiszen kedvesek, szeretnek, semmi rosszat nem tesznek. Pedig nem érdemlünk ki semmit. És mindezek ellenére szeretnünk kell másokat. Még azokat, akik éppen nem szeretnek minket, vagy mi úgy gondoljuk, nem szeretnek. Azért, mert mindenkiben ott van a szikrája a szeretetnek, még ha nem is tudják kimutatni, átérezni. Egyszer lehet, ráébrednek erre a belső értékükre.
És legfőképpen magunkat kell szeretni! Nem önzés, ha saját magunkat tiszteljük, és nem helyezzük előtérbe mások, gyakran nárcisztikus igényeit, nem válunk áldozatokká. Az önmagunkat nem tisztelő áldozatszerep az egyik legrosszabb, ami történhet velünk. Az nem igazi önfeláldozás! Az valami egészen más. Az önfeláldozásnak van értelme, értéke. De önmagunk megalázása azért, hogy mások szeressenek minket vagy másoknak jobb legyen, nagyon nagy hülyeség!
KedvelésKedvelik 2 ember
Egyedül a “szeretnünk KELL” -el nem értek egyet. Szeretni nem lehet akarni. Elfogadni lehet, kedvesnek lenni lehet, de szeretni nem lehet parancsra ..senkit. Csak annak van hozzá készsége, akiben hangosabb a lélek hangja mint az egóé.
Viszont az önmagunk megalazása mások- most már inkább csak figyelmet írok szeretet helyett – tényleg nagyon gáz. Én tudom. Én diplomáztam belőle…semmi mást nem bánok annyira az elmúlt 50 évben mint azt ahogy, megaláztam magam mások figyelméért ..😵💫😵💫😵💫
KedvelésKedvelik 2 ember
Sajnos nincs ott mindenkiben a szikra. Én is szeretném ezt hinni, de nincs, és nagyon kell vigyázni azokkal, akikből hiányzik.
KedvelésKedvelik 1 személy
az ember hajlamos kihívásnak tekinteni a szikramentes embereket, de a végén úgyis veszít, ahol nincs megfelelő közeg, ott sosem fog égni a tűz
KedvelésKedvelés
Szeretni csakis szívből lehet ! De senkinek nem kell könyörögni szeretetért ! Szeretni Magunkat a legfontosabb az életben ! Legtöbbször onnan kapunk szeretetet és olyan emberektől akitől nem vártunk semmit ! ❤️❤️❤️Ez a varázskő bennünk van !
KedvelésKedvelik 1 személy
Nagyon tanítós ez az élet jelenleg Évikém 🤔♥️♥️♥️
KedvelésKedvelik 1 személy
🥰❤️🥰❤️
KedvelésKedvelik 1 személy
♥️♥️🤗♥️♥️
KedvelésKedvelik 1 személy
🤗🥰😍🤩💓💖
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is szeretlek Ágikám ♥️
KedvelésKedvelés
Szuper írás, és a fotó is gyönyörű!
KedvelésKedvelés
Köszönöm Bagolyka ❤
KedvelésKedvelés