Addig jön a pofon, míg vagy beledöglik az ember,vagy arrébb megy… Én már nem ütök vissza, pedig a vizuális agyam többször látott fel- fel ugró ” ajaj ebből karma lesz,de nem nekem” figyelmeztést a belső monitoron.😉🤔😆😆😆
Apropó karma…
Már évek óta figyelem miképp vesz revánsot a sok – szerintem– elkövetett bűnöm miatt a Sors, és most kezdett feltűnni, hogy ennek sosem lesz vége. Valami itt nem oké. Valóban bűnös vagyok?
Ha visszatekintek – újabban ezt inkább már nosztalgiának érzem – az elmúlt 50 évre, kevés olyan esemény van benne, amiben szándékosan tettem volna bármiben, bárkiben vagy bárkinek kárt…
Bármit is tettem vagy nem tettem, a legnagyobb bűnöm az önzőség volt, az az önzőség ami a saját vágyaim mások vágya elé tette. És pont ennek az önzőségnek az elvesztése tett domináns létezőből alázkodós céltalan önsajnálkozó önjelölt szolgává.
Ennyi. Ez ilyen egyszerű.
Ahogy pörög az idő kereke, ahogy tisztul a látás, ahogy egyre többet tudok meg arról ami/aki voltam s amivé váltam, úgy erősödnek bennem azok az érzések, amiket nem szeretnék vagy épp ellenkezőleg, szeretnék megtartani az itt töltött idő hátralévő részében.
Nem kívánom tovább feszegetni például a szeretet köré csoportosuló érzéseket, gondolatokat. Semmi mást nem kell tenni, csak őszintének lenni saját magunkkal. Vagy szeretek valakit, vagy nem .. vagy szeret valaki vagy nem.
Igen/ nem… Ennyi.
Ha igen…azt érezzük, ha nem, akkor ez szerint kommunikálunk, de megadjuk a tiszteletet annak, aki megadja nekünk.
Amit viszont nem tudok jelenleg kezelni az a ” megalázó” rossz szóval: rangon aluli vagy tudatszinthez nem illő helyzetek.
Ehhez kell most némi tudatosság. Hogy ezt tudjam helyén kezelni. Hogy ne engedjem meg nekem, hogy bármilyen helyzet szégyent éreztessen velem, illetve tudjam orrba vágni azokat, akik nem képesek megtisztelni a normális kommunikációval, viselkedéssel.
Mert ezért vagyunk emberek. Képesek vagyunk a kontrollra . Ha nem akkor vissza kell mászni a fára, vagy megtalálni azokat akik élvezik azt, ha verbálisan bántalmazzák őket.
Iszonyú fáradt vagyok…. tényleg. Megérdemlem a pihenést lelkileg is.
🍁soulleaderdemon🍄 
7 hozzászólás a(z) “Csitt ês csatt…” bejegyzéshez
Szia.
A karmán én is sokszor el szoktam gondolkodni, mert velem is sokszor olyan dolgok történnek/történtek, amiket nem hiszem, hogy megérdemeltem volna. Igazából 2 elmélet, amiben én hiszek. Az első, hogy nem ebben az életben lévő rossz cselekedeteimért kell most megbűnhődnöm, hanem egy előző életem hibái miatt. A másik elmélet, amit egy videóban hallottam, hogy születésed előtt megmutatják, milyen ez az élet, és te magad döntesz úgy, hogy ezt akarod, mert látod, mi lesz a vége és mit tanulsz belőle. Persze valószínűbb, hogy mindkettő hülyeség, de én ebben a kettőben hiszek (néha az egyikben, máskor a másikban), mert mindkettőben az van, hogy én döntöttem így. Vagy az előző életem rossz cselekedeteivel, vagy azért, hogy tanuljak.
KedvelésKedvelik 2 ember
jók ezek az elméletek, nekem van egy haramdik is… mégpedig az, hogy ez az egész egy program. Hogy miért éppen ezt “játsszuk” arra viszont még nem sikerült választ találnom, de kutatom.
KedvelésKedvelik 2 ember
Úgy érted, aminek a végén leveszik rólunk a VR szemüveget és megkérdezik, tetszett-e?
KedvelésKedvelés
hát igen, lehet kicsit tartok ettől a pillanattól 🙂
KedvelésKedvelés
❤️❤️❤️
KedvelésKedvelés
Szerintem a karma az most is van, szövődik folyamatosan. A fennálló bűntudat egyszerűen nem megfelelő önprogramozáshoz vezet. Én egyre inkább úgy hiszem, hogy előző életbeli dolgokhoz leginkább veleszületett tulajdonságoknak lehet köze.
KedvelésKedvelik 1 személy
én az előző életet csak egy progamnak tartom, amit betápláltak 😀
pont mint az életet… Azt, hogy miért, meg miképpen lehet ebből kiszállni, nos ezt kutatjuk tuvább..(óvatosan)
KedvelésKedvelés