Szóval akkor ideje

…ideje bátornak lennem

Az utolsó Telihold óta minden éjszaka és minden nappal tükröt tart valaki. Az igazság, az igazságosság, a valóság, a tiszta látás, a sokféle tiszta nézőpont arra ösztönöz, hogy feltegyem magamnak újra, sokadszor, “végtelenedszer” azt a kérdést, hogy :

“Mit nem veszek észre? Mi a baj?Mi az igazság?”

Anyu távozása óta nincs megállás, nincs rendes pihenés és kevés gyomoridegmentes pillanat. A távozása előtt csak pihenés volt, csak, stagnálás és gyomorideg.

A két időszak egy közös pontot tartalmaz. A gyomorgörcsöt. A gyomorgörcsöt amitől szeretnék megszabadulni, de ahhoz tudni kell, hogy mi okozza.

És akkor ideje kimondani az igazságot. 

Kétféle világ ütközik bennem. Az egyiket a megfelelési kényszer táplálja, egy program,ami folyamatos stressz szinten tart, a másikat meg az a fajta valóság amit én magam szeretnék, amit én képviselek.  Ez a kettősség meg fog ölni lassan, s hogy ezt ne tegye választani kell. Vagy megfelelni vágyom , ami lehetetlen, és feladom amit nagy nehezen megszereztem, vagy az leszek akivé váltam a belső poklokon át, de abban benne van az a rizikó,hogy állandó feszültség lesz körülöttem.

Melyiket válasszam?

Fel kell(ene) vállalni azt, ami vagyok. Teljesen mindegy,hogy ez kinek jó és kinek nem, mert már régóta megélhettem, hogy aki kedvel engem, az.minden faszságommal együtt kedvel. Aki meg nem, az nem…annak mindegy mit.teszek.

Már unom, hogy szomorú vagyok, szinte évek óta, hiába van körülöttem annyi csoda. Hogy mi van ha kidumálnak? Ha hasonlítgatnak? Ha rajtam röhögnek? Teljesen mindegy.

Ha visszapörgetem az idő kerekét,. én folyamatosan ellentétben éltem, csak azért nem tett tönkre a valószínűleg a szüleimtől kapott “alapcsomag” egyetlen tartama a ” mit fog szólni a világ” nevezetű programmal, mert profin hazudtam addig, míg nem ismertem meg a jelenlegi társam,aki soha nem hazudott.

Onnantól fogva, hogy összekötöttük az életünket én nem hazudok, viszont depressziós lettem attól, hogy nem tudok az új és sokkal könnyebb igaz úton járó énemmel beilleszkedni ebbe a mocskos világba.

Ugyanis ha nem hazudsz akkor már nincs színpad, akkor rájössz, hogy milyen nehéz ha kimondod az igazat, hogy eddig is a szeretetért küzdöttél, de ha az vagy aki vágysz lenni, ha önmagad képviseled el kell fogadnod a magányt. De még mindig jobb a magány, mint a gyomorideg a képzeletbeli világtól, amiben meg kell felelni.

Én féltem az emberektől. A sok hazug ember simán megöli azt, aki igaz… De már nem félek meghalni .

Nekem egyetlen védjegyem van, a tiszta egyenes szó… Aki velem maradt ezt elfogadja van aki csak ezért tart ki mellettem. Most már csak bátornak kell lennem elfogadni azt, hogy lehet egyedül maradok.

Az a vicc, hogy soha nem tettem azt, amit mások elvártak. Voltam mások szemében kurva, voltam rossz anya,.vagyok rossz gyereke apámnak, mégis bennem maradt ez a szar program, a ” mit fog szólni a világ” ,amit most első lépésként azt hiszem végre törlök.

Nekem is van elképzelésem arról,hogy kinek miképp kellene velem viselkednie, mégsem úgy teszi. Ettől függetlenül kedvelem, szeretem… Lehet én sem úgy viselkedem, ahogy mások képzelik,S hogy szeretenek-e? Ők tudják….

De én elengedem ezeket a gondolatokat most és semmi más nem akarok lenni csak cselekvés a mostban csak annyira amennyire tőlem telik.

Ahogy eddig… Csak gondolatok nélkül. Menni fog!

Soulleaderdemon

7 hozzászólás a(z) “Szóval akkor ideje” bejegyzéshez

  2. Régen én is nagyon féltem attól, hogy vajon mit fognak szólni mások, ha önmagam vagyok. Néha még most is félek ettől, de egy dolgot megtanultam: nem a világ fogja bánni a halál pillanatában azokat a dolgokat, amiket nem tettem meg, hanem én. Nem a világ fogja azt mondani, hogy “nem így akartam”, hanem én. És ha esetleg egy életünk van, akkor nem abban kellene önmagunknak lenni? Annyi értékes ember van a világon, akik elrejtik az értékeiket csak azért, mert attól félnek, mások mit szólnak majd. Ezek az emberek sokkal jobbak, mint a világ csordája, akik véleményétől félünk. És tudod… szerintem a világ összes embere ilyen. Vannak sztereotípiák, hogy “ilyennek kell lenni”, de azt senki sem nézi, hogy nem egy játék ugyanolyan gyártmányai vagyunk, hanem emberek, külön személyiséggel, külön értékekkel. Vállald fel magad nyugodtan, és közben legyen benned egy mondat: “Akinek nem tetszik, kapja be!”
    Szép napot!

    Kedvelik 3 ember

    Válasz

    • Hát nagyon jót nevettem ezen a “Akinek nem tetszik kapja be!” mondaton, mert valóban igy van 🙂 Akinek nem tetszik, tényleg bekaphatja 🙂
      Amikor még vagány voltam, akkor mindig hozzátettem ehhez az instrukcióhoz, hogy a “bal csöcsöm” 😀 😀 😀 …
      Erre mindig volt egy nagy gondolkodó, aki azon filózott utána, hogy miért pont a balt.. 😀

      Amúgy igen, igazad van, de Te is tudod, hogy ha ilyen egyszerű lenne egy berögzített mintét kisatírozni, nem lenne munkájuk a pszichológusoknak és egyéb spiri léleksimogatóknak 🙂

      Kedvelik 2 ember

      Válasz

      • Tudom, hogy nem egyszerű, mint írtam is, néha még most is félek, pedig nem keveset sikerült változnom az évek során. Mondhatni 180 fokos fordulatot vettem magamon (azért persze nem sikerült mindenben ennyire drasztikus változást elérnem), szóval pontosan tudom, mennyire megpróbáltató ebben is változni. De megéri. Nehéz, hiszen ahogy te is írtad, ezek berögzített dolgok, de remélem, te is sikerrel jársz, hogy ha nem is mindig, de az esetek legalább 90%-ában önmagad véleményével foglalkozz, és ne mások hamis képzetével rólad, mert nem ismernek. Senki sem fog annyira jól megismerni téged, mint te önmagadat ahogy megismerheted. És ha sikerül, akkor végképp nem fog érdekelni mások véleménye, mert te pontosan tudni fogod, mik az értékeid ☺️

        Kedvelik 3 ember

  3. Mert “…Hogy mi van ha kidumálnak?…”

    Miért, mi van, ha kidumálnak? Egy pillanatra “értékesebbnek” hiheti magát, aki bárkit is kidumál, aztán még lejjebb süllyed saját valóságába, ahol majd újra kínozni kezdi saját belső üressége. Ezért majd megint keres valakit, akit kidumálhat, hogy addig se kelljen szembe néznie saját szerencsétlenségével, elb@szott életével.

    …és most én is kibeszélek valakit, a példa kevéért:

    Egy munkatársam -ill. ő is ott dolgozik, ahol én-, kezdte el mondani nekem, hogy ha tudnám, mit mond rólam egy kollégám… Egy válaszom volt rá: “Már régóta mondom: ha a hátam mögött rólam beszélsz, pont jó helyen vagy, hogy kinyald a seggem”. Hogy megértette-e, vagy tovább adta-e, és ha igen, vajon a teljes idézetet, vagy csak az utolsó pár szót? Nem tudom. Nem is érdekel.

    Kedvelik 2 ember

    Válasz

    • ☺️😏😂😆😆😆 jogos…
      Amúgy tényleg mindegy ki mit gondol rólam, pont ezért sem értem, miért nem döntök a saját javamra bizonyos dolgokban.
      A “szégyen” érzés is ennek a programnak a része. A mai ifjakat egyre kevésbé érinti meg a pletyka intézménye.
      A legnagyobb fêlelmem oka sosem az volt hogy “rossz hírem keltik” hanem az, hogy pl.olyan emberek előtt akiken a munkám múlik, akik pont olyan setétek mint a hírvivőik. Ez is csak addig volt fontos míg nem hittem el, hogy bárhol újra tudnám kezdeni ha akarnám.🤔🤔🤔

      Kedvelik 2 ember

      Válasz

Saját nézőpont?