Új év :)

…nem mondom, hogy új élet… de mégis , mert élem, hogy új életet kezdtem tegnap, a röpke 3 perces ( jaja a laza szex, cigivel) időszakos üzemorvosi vizsgálat után. Kevesen vannak már , akik követik a dolgaim miután leépültem a minden jóérzésem kiaknázó Facebook világból, így lehet már senki nem emlékszik arra, hogy én az orvosi ideje körül sárkánnyá változva röpködöm körbe a világot, mert a hitem szerint minden azon múlik, hogy holnap felvehetem-e még a munkát, vagy eljön a végével együtt a vég.

Idén nem volt időm lefogyni BMI 35 index alá, és idén már valami változás ment bennem végbe, ugyanis az utóbbi hetekben (hónapokban) rákényszerített arra a SORS, hogy mindent és mindenkit elengedjek. Ezzel együtt elengdtem a munkám is, és igazából elengedtem ezzel az életet. Az autóban mégis vágytam valamit hallgatni ami nem zene, mert a belső feszültségem növekedni éreztem, így megnyitva a Youtubeot a telefonon, az első felugró posztra kattintottam , ez volt :

A Lélek TELJES TÖRTÉNETE – Miért Vagy Itt Valójában?

Mire leértem Szekszárdra, az autóm megtelt önigazolással, sok “ühümmel” és egy nagy adag belső nyugalommal. Igaz, hogy ez a belső nyugalom elfelejtett kiülni a vérnyomásmérőre, de a dokinéni, aki mellesleg tök cuki, “nem ezek azok a droidok, amiket keresel” üzemmódban lebegve nem foglalkozott, az amúgy irreálisnak ható értékekkel, csak pecsét és jövőre veled ugyanitt, mert vagy 10 ember sűrűsödött be a váróteremben utánam…

Akit érdekel, hogy én jelenleg hova sorolom magam, az hallgassa meg a videót, amit fent belinkeltem. Egy olyan spirális utazáson veszek rész jó ideje, ami az ébredést szolgálja, és most tartok annál a résznél, ahol a közel 30 éve megmondó és mindenbe beleugató énem jó nagy lépést hátra és kettőt oldalra lépve kiállt a sorból és hagyja, hogy körülötte mindenki azt csinálja amit akar.
Ehhez az állapothoz én már bocsánat, de kibaszott kegyetlen úton jutottam hozzá. Örömömre szolgál azt mondtani, hogy sokkal jobban érzem magam, mint eddig valaha életemben. Még gondolkodtam azon kicsit, hogy idehozzam-e a fájdalmaim példaképp, hogy mennyit küzdöttem és mennyire nem sikerült kapcsolódnom , és milyen kurva szar, hogy minden irányból kérdezgetnek az emberek tőlem, dolgokat és én nem tudom válaszoloni, csak szomorkodom, hogy nekem nem sikerült az ami másoknak, nekem nem sikerült megteremteni azt amire a belül vágytam, azon tudat ellenére, hogy én alkalmatlan vagyok azokra a szerepekre, amit a társadalom rám próbál aggatni.

Az elengedés nem öröm.. nagyon fájdalmas… sokszor kell megállítanom magam, sokszor még sírok. Már nem önsajnálatból, hanem szomorúságból, és már nem hazudok magamnak, hogy lesz ez más, mert már nem érdekel. Hallgattam ezt a kis monológot, amit a Mesterséges Intelligencia Ödön felolvasott és rájöttem, hogy ha lehet azt mondani, hogy jó úton járok, akkor azt mondom, hogy minden fájdalom ellenére a legjobb úton járok, és van némi reményem arra, hogy ha eljön az idő, erre a Bolygóra , ebben a dimenzióba, ebbe az illúziónba nem kell többet jöjjek, mert minden, amit itt kell megtanulni, azt köszönöm, de nem kérem már…
Sem a megosztottság, sem a korlátok, sem az identitás, sem a szerepek, sem a sok hazug ember, sem az agresszió, sem az önzőség, a kizsákmányolás, az ÉNek sokasága nem érdekel. Én csak a szépségre, a RENDre, a CSENDRE, a “szavaktalanságra”, a felesleges beszédmentésségre, a VALÓSÁGRA vágyom… a dallamra, a színekre… a rezgésekre…. Elég volt ebből…

Most így, hogy új év kezdődik, kicsit másképp is indult, mint szokott. A videó valamit átállított bennem. Olyan hittel és reménnyel töltöttem fel magam, ami képes lesz átlendíteni azokon a pontokon, amiket még nem tudtam feldolgozni és képes leszek arra, hogy “ébren” tartsam magam és minőségében is megváltoztassam az éltem, az életemhez tartozó “egységeim”…
Innen megyünk tovább…