…van valami jó abban, ha reggel a hűvös szél fogad… Ki tudok ülni a teraszomra a laptoppal ( és egy kávéval, persze ha nem ittam volna meg korábban, rituálé nélkül állva a konyában, mint istállóban a lovak) és tudok végre pötyögni pár sort a nehéz hét után, illetve a holnap “betelő, majd megholdfogyatkozó HOLD csodálatos rezgésének csúcspontja előtt.

Tegnap nagyon vágytam arra, hogy a napi- bár nem nyárias már a meleg akkor sem ha 31C°-ot mutatnak a hőmérők (árnyékban) meleg túőlélése után egy gyertya és fél tucat füstölő társaságában elidőzzek kicsit a teraszon, de körülbelül egy perccel a fotelbe zuhanás után elleptek a szúnyogok.. Igy meghiúsult ez a vágyam (is).

Apropó vágyak…
Örömmel és nagyon suttogva jelentem, hogy az egóm fénye halványulni látszik. A legutóbbi megvilágosodási pont óta megfigyelőállásba kerültem , másokat már nem figyelek meg, nem elzárkóztam a külvilágtól, hanem hagyom létezni nélkülem.

/Olykor még gyenge próbálkozásaim vannak arra vonatkozólag, hogy része legyek egy szűk közösségnek, de lassan elengedem ezt a “vágyam” is és azt hiszem az lesz az a pont, amikor megnyugszik végre a lelkem, és tudatosul bennem a “tény”, hogy NEM KELL visszajönnöm erre a Földre. Tegnap egy kedves utasom szintén ezt említette, hogy úgy érzi elég “öreg lélek” és nem tartja valószínűnek, hogy visszavágyik újra ebbe a sűrű illúzióba, az Univerzum apró Istenének rémálmába.. 😀 /

Önmagam viszont megfigyelem még. Már nem tudatosan, egyszerűen csak látom, hogy mik a reakcióim. A válaszaim a helyzetekre. És változom és ez nagyon jó. Nagyon hálás vagyok.
Tegnap őrült nap volt, amihez én is hozzájárultam egy -két rossznak tűnő döntéssel. Például a közlekedésben volt egy olyan manőver a részemről, ami igényelte a másik közlekedő partnerségét. Persze anyázás lett részéről a partnerségéből, ritkán fordul elő az ilyen, többnyire én hárítom mások faszságát. Megállapítottam, hogy nem állok le vitázni semmilyen területen. Ha elcseszek valamit vállalom, nem keresem a kifogásokat.
És ez jó… észrevettem, hogy nem merülök bele magyarázkodásba.
A valóságban csak tények vannak. Hogy ki milyen döntéseket hoz egy-egy szituációban, az az ő dolga, viszont a döntéseinek következményekor ne hátráljon ki , főleg ne keressen maga helyett hibásokat.
Sosem szerettem a magyarázatokat. A gyerekek magyarázatai sem érdekeltek, hogy az 1-es miért egyes.. Az egy 1-es… nyilván ők tanultak, a tanár meg hülye.. Milyen furcsa lenne azt mondani, hogy “nem tanultam”… tíz esetből félszer hülye csak a tanár, kilencésfélszer a diák hozzáállása vagy figyelmetlensége az ok, de ezen kár rágódni, mert tény.
Életem során megfigyeltem, hogy a felelősség áthárítása a mindegy kire egy beépített program, hogy az első reakció, a NEM ÉN VOLTAM… például pont ezért nem kérdeztem rá a tiszteletre-márnem-méltó kedves kollégánál a félrecsavart tanksapka miatt ( 😉 is) elfolyatott gázolajra, amit majd megint rajtam keresnek, hogy vajon miért nem jelezte Ő ezt a kis gikszert, mert jött volna a válasz, a NEM Ő VOLT, pedig igen és most nem lenne bennem halovány az egó, hanem semmilyen, mert az ilyen apró igazságtalanságnak érzett dolgok tartják bennem életben.
Mert fáj…és szomorúvá tesz.

Az is szomorúvá tesz, hogy vannak dolgok, amik nem az én elképzeléseim szerint alakultak. És sokáig magam vádoltam azért, mert nem tudok beilleszkedni a földi emberek világába a spirituális nézőpontjaimmal. De már nem vádolom magam. Elfogadtam.
Már csak azért vagyok szomorú, mert magányos vagyok ezért.

És ez a magány nem választás kérdése, hanem ez természetes a magamfajtáknál és el kell fogadni és nyitottá kell tennem magam azok számára, akiknek van igénye az én világomba tartozásra és elfogadni, hogy nem én választok másokat, ahogy tettem ezt régen, mert nem én döntöm el, hogy kinek idegen az , ami én vagyok, amit én képviselek.

Ez van még itt, ami táplálja bennem az egót, és még itt van, hogy szomorúvá tegyen.
De megbarátkozom ezzel lassan. Szerencsére a növényeket és a madárkákat és a cicákat nem zavarja, hogy ilyen vagyok.. A furcsa néni , akinek az udvarába leszáll a fekete rigó és a cinege és veréb csapatok fürdenek az itatókban és barátságosan mekeg egy öreg fehér kecske…

Iszonyú fáradtság ül rajtam, pedig ahogy elengedtem az irányítás vágyát, kezd enyhülni a gyomorom szorítása. Az apu által közvetített rezgés azonban gyököt von az energiáimból.
Borzasztóan sajnálom őt, de nem tudok segíteni rajta azon kívül, amit megteszek.
Apu egy nagyon jó tükör. Annak ellenére, ahogy viselkedik a családommal és velem, még itt lakik és tiszta ágyneműben fekszik a kutyájával és minden, amire úgy döntött, hogy szüksége van, a rendelkezésére áll.
Szeretetet nem érzek iránta. Nem tudom megölelni, rosszul vagyok attól, hogy közel kell menni hozzá. De megszakad a szívem, ha ránézek, hogy mi lett belőle.

Nekem nem volt rossz gyerekkorom, apám a maga módján mindent, megtett, amit egy apa megtehetett, és anyu is olyan volt, amilyenné tette a világ. A nárcisztikus viselkedés , a program ami futtatta őket, nem az ő hibájuk. Nem voltak tudatosak, bár közel álltak a spirituális világhoz, nem léptek át a kapuján.
Apám anyu halálával megszűnt az apám lenni. Egy árnyék, aki borzasztóan fél a haláltól, mert retteg attól, amit akkor fog látni, amikor átlép a kapun.
Már nem vádolom magam azért, mert tehetnék többet is érte, mert nem tehetek többet érte.
A napokban jöttem rá arra, hogy apám, mint tükör, sorban oldja fel bennem azokat az elzárt, letagadott problémákat, amelyekkel nem tudok/ tudtam mit kezdeni és most kezdek érteni és talán változtatni rajta.

Apám alkoholfüggősége = az én “falásrohamaimmal”, evéskényszeremmel.
Megoldásra vár…
Az egója rávilágított az enyémre, kezelem a helyzetet, én tudatos vagyok, és minden pillanattal egyre tudatosabb. Az ittléte egy kevésbé vágyott terápia amiért még hálás leszek, de egyenlőre nullára meríti az energiám és vannak napok mikor már mozogni is erőfeszítés. Viszont ezeken a napokon látszik a legjobban, hogy mi az ami fontos és milyen irányba kell tovább haladnom, ha lesz erőm felállni újra.

REND… semmi más nem fontos most csak a REND
Bent majd kint… lent..aztán fent…

Soulleaderdemon

,

17 hozzászólás a(z) “” bejegyzéshez

      • szia, van egy tunderi csaj, aki nagyon jokat mond, ebreszto hatasa van, magyar, sajat megelesbol mondja amit mond, elkudok meg tole egy linket, aztan befejeztem, igerem, csak vmiert ugy erzem, hogy hatassal lesz rad azok alapjan amiket olvastam itt toled, olyanokrol beszel aminek a felismerese mocorog mar benned egy ideje!🫠https://youtu.be/8va0W4EvKtw?si=yrgneGCioKiSv_Zc

        Kedvelés

      • Nagyon szépen köszönöm 🙂
        A leg hitelesebb tanítások mindig is a saját megélésből érkeznek, ezért van, hogy olyan sok a felemelkedést segítő anyag mégis kevés a felemelkedett.
        Annak idején több tucat könyvet olvastam, de valószíjnűleg csak a nem létező szókincsem növelése volt a cél, mert nem gyorsították meg a folyamatot, csak utólag jöttek elő az ” aha ” érzések… Ezért vagyok még bátor megosztani a megéléseim én is. És csak azért vagyok hiteles.. 🙂
        Legalábbis számomra , mert az már mindegy, hogy mások adnak-e hitelt. A megélések megélések, akkor is ha más nézőpontból mindez lehetetlen .
        De amúgy miért is “fejeznéd be” . Okkal jöttél ! Köszönöm szépen, nagyon sok megerősítést küldött általad az Univerzum, kicsit aggódom is, hogy miért kell megerősíteni meg, mi a “sz@r” következik, hogy stabilizálni kell a hitem.
        A legnehezebb részen túl vagyok…
        A legnehezebb rész az volt, amikor felismertem hogy anyám mintája dolgozik bennem és letenni mindazt. Onnan jön a felismerés, hogy az elmúlt 50 évben nem votlam több, mint egy árnyék és itt jön a tegnapi megosztásod, hogy lehet hogy nem voltam, de már nem is akarok semmi lenni.. semmilyen cimke…
        Szép napot Neked itt ebben a fizikai masszában, menjünk együtt mindannyian tovább ❤

        Kedvelik 1 személy

      • ehhez meg csak annyit fuznek hozza, hogy az a felismeres, hogy az amyam mintai vannak bennem, nalam is megjelent. Viszont mikor elkezdtem valahogy megerteni azt, amirol a Csodak tanitasa beszel, hirtelen az nyillalt belem es szo szerint ereztem, az voltam, hogy en vagyok a sajat anyam! (IS) Vagyis nem az anyam rakta belem ugymond a mintakat, hanem ez belolem jon, es ami bennem van, azt tukrozi vissza az anyam!. En latom, hogy leirva ez eleg zagyvasag, de a felismeres csak belolem johet, sose masbol. Es itt jon be az, hogy ez a fajta tukrozodes a kivetites( iteletalkotas, vagyis itelet alatt a vilag), a masik tukrozodes a szeretet, ami a kiterjedes, amik valojaban vagyunk es feladatunk. A nincsenek masok egy nagyon eros mondtat, de kezd atsejleni a valosaga es ha teljes mertekben felismerodik ez, illetve feltarja magat, senkit, de senkit nem hibaztathatsz semmiert magadat is beleertve, mert ha te magad vagy Isten kiterjesztese ( nem az emberi forma)es minden mas is, hat hogy lehetne mashogy minthogy magadhoz oleled az egesz vilagot?🥰

        Kedvelik 1 személy

      • Vicces vagy nem de pont tegnap mondtam ki hogy a szülők nem többek mint egy jó “testszabók” avagy a ruha amiben azonosulunk általuk jött létre.
        És sosem hibáztattam senkit. Magam kicsit. Ezért a leszületésért. Végig tudtam hogy nem kellett volna. De már mindegy.❤️
        De nem írtál zagyvasagot. Pont így érzem én is🤗

        Kedvelik 1 személy

      • Nem tudom, hogy miért vagyok nevtelen, szóval nem tudom hogyan kellene itt nevet varazsolnom magamnak igy bemutatkozom, hogy Tóth Tímea vagyok. Nem mintha szamitana, csak valamikor jopar évvel ezelott, talán 10 éve is van, vagy még tobb, mi ismerosok voltunk a Facebookon, sokat olvastalak akkor, még neha kommunikáltunk is, bar sosem találkoztunk. 1 eve meg már facebookom sincs. Lényeges dolog ebben, hogy időnként rakerestem a blogodra es annak ellenére hogy semmi kapaszkodom nem volt a blog nevét illetoen, mert mikor eszembe jutottál, a blog nevere cserebe sose emlékeztem, ugyanakkor ugy tunt nem is számít, mert valahogy mindig egy másik blog volt mint előtte, de furcsa mód mindig megtalaltam.

        Na most ez az előzmény azért fontos, mert amit akarok írni, csak így fog az ertelme osszeallni.

        Regebben mikor olvastalak, egy depressziós, összeférhetetlen, folyton panaszkodos nonek láttalak, de mégis őrült irigy voltam rád. Akkor ezt így nem tudtam megfogalmazni, ugyanakkor valami szürreális vonzodast ( nem szexuális félre ne ertsd) ereztem mindig az írásaiddal, vagy veled kapcsolatban. Most hogy elolvastam itt par bejegyzest, rajottem, hogy mi történt akkor és most is. Kb. 2 éve kezdődött el nálam, egy raebredesi folyamat. De jobb szó rá, hogy akkor már tudtam, mert ki tudja, mikor kezdodott.

        Te nekem egy tükör voltál, mint bármi, vagy barki más a világban. Nem is lenyeges hogy mit írtál anno, a lényeg ebben az, hogy amit én olvastam ki abból amit írtál, az csakis engem tukrozott, hogy akkor olyannak lattam magam, az irasaid fényében. Nem abban amit írtál, hanem ahogy nekem megjelent. A megjelent egy nagyon fontos szo, mert ami megjelenik, az el is tűnik. És csak az tud megjelenni, ami bennem van. És altalad jelent ez meg kívül, ilyen, vagy olyan formában, de te az én kivetitesem voltal. Nagyon furcsa ezt igy leirni, de en hoztalak letre magamnak. De mit is jelent ez, hogy létre hozni? A létre? A lét az alap, ezt nevezem én a Vagyoknak. És ami erre rájön, vagyis az alapra, az a létezés, az élet. De ez mulandó, ami megjelenik, el is fog tűnni. Most viszont amit olvastam tőled, ahogy megjelent előttem, azt hittem hogy leesek a székről, mert pont azt tukrozte vissza, amit most gondolok arról, ami bennem van, elkezdtek a szavak teljesen mas jelentessel bírni számomra, olyanokat hallok ki filmekből, irasokbol, hogy magam is meglepodom, erre szembe jön velem itt, a te formadban is. Szóval teljes megerősítést nyert bennem, hogy minden belőlem fakad. Ugyan, azt meg nem látom at teljesen, hogy hogyan nincsenek mások, de ez nalam annyira beakadt, hogy ki kell derüljön, nincs más ut.

        Ugyanakkor számomra az is teljesen világos, hogy nem vagyok a gondolataim, mert volt egy meghatarozo pillanat, mikor teljesen, tisztan meglattam, hogy ezek gondolatok tőlem totálisan függetlenül mozognak. Hát elég ilyeszto volt, mert azt is tisztán láttam, hogy megallithatatlanok. Viszont erre mondja Jézus, hogy ami napvilagra kerül az megitelesre kerül az igazság fényében, vagyis feltarul a hamissaga, hogy az nem te vagy!. És magától! csitul, tisztul. Ugyanez igaz az erzesekre is, csak hagyd lenni, figyeld meg és az igazság fényében eltunik. Ezert mondja azt, hogy ti vagytok a vilag vilagossaga.

        az én vagyok az út, az igazság, az élet is arra mutat, hogy te magad vagy az, akin keresztül a valtozas történik, sose kívül kell keresni. De már azt is kezdem érezni, hogy ezt nem is én csinálom, hanem valahogy csinalodik magától. Erről is beszelt Jezus, de még Buddha is. Itt kérem tisztulás megy végbe, csak tisztan ( gondolatok, érzések, a világ elvetese), lephetsz be a mennyországba. Ha letezik a purgatorium, akkor ez ez. Ez az utolsó lépés. Ez a földi elet. Minden aznosulastol megszabadulás, hogy tisztan ragyoghasson fel az, aki vagy, aki nem azonos itt semmivel, csakis önmaga azonosságara ébred ra.

        Hat most ennyi, köszönöm hogy leirhattam.🙂

        Kedvelik 1 személy

      • Én köszönöm, hogy leírtad. 🙂
        Én nem nagyon változtam -sajnos- csak felismertem, amit akkor még nem.
        …és nekem sincs már aktív facebookom… mert fekete lyuk…
        Most a Belső út maradt és úgy tűnik, hogy nincs is más lehetőségem már, csak a befelé irány…ennek az útnak már nincs visszafelé vezető sávja…

        Kedvelik 1 személy

      • nem, nem, ez nem igaz. Az en tukromben legalabbis nem. Most nagy szeretetet erzek irantad!🥰

        Kedvelés

  4. A tanárokról sajnos annyit, hogy a túlnyomó többségük dilettáns, alkalmatlan, kiégett, rosszindulatú szemét volt mindig is. Nem tanulták meg a munkájukat sok idő alatt sem, nem tudtak motiválni (csak demotiválni, és undort kelteni amúgy érdekes, talán egyenesen csodálatos dolgok iránt.) Ne egy kisgyereknek legyen több felelőssége egy diplomás nagykorúval szemben.

    Kedvelik 1 személy

    Válasz

    • Bagolyka ❤
      Miért érzem úgy, hogy nem tudod ezeket a "sérelmeket" elengedni?
      El kéne, mert ahogy írtad is, nekünk ugyanaz a célunk, de az csak akkor fog sikerülni, ha nem lesz benned düh semmilyen emberi minta felé…
      (ez elég nehéz feladat lesz Neked, főleg ha a politika előkerül a kamrából ) 😀

      Kedvelés

      Válasz

      • Csak egy szikrányi emberség kellett volna…
        Én a kölcsönhatásokban hiszek, és abban, hogy az ember legalább törekedjen minél kevesebb negatív hatást okozni. (Azt hiszem, senki sem lehet olyan szinten, hogy teljesen elkerülje ezt, már csak azért sem, mert a félreértések lehetősége igen nagy az emberek között. Én legalább törekszem, elgondolkodom.)
        Hozzám hasonlóan elégedetlen, de fejlettebb, tanultabb emberek már erősen pedzegetik, hogyan kell helyesebben nevelni, tanítani. De ehhez először ki kell mondani, hogy a rossz az rossz volt. Szerintem minél többen mondjuk ki, annál jobb. Egész egyszerűen az volt régen, ami mindig, hogy a kötelező jelleg+a nulla következmény utat engedett a sötétségnek. Ezért fontos a fékek és ellensúlyok kívülről való érvényesítése. Mert belül rengeteg “embernél” nem működnek! Csak addig “emberek”, amíg muszáj, amíg félnek valamitől.

        Politika, hát igen. 😀 😀 Egyébként hónapok óta megszűnt a kommentszekció a HVG-n, azóta nem olvasok híreket, semmit sem tudok mostanában.

        Kedvelik 1 személy

      • Minket annak idején feltétel nélküli bizalomra neveltek a pedagógusok, rendőrök, orvosok felé…az utóbbi 30 évem arról szólt,hogy az élet megcáfolta ezt a feltételnélküliséget. Az oktatási rendszer kuka…sajnos nekem már az óvoda szótól pánikrohamom van. Így én odáig jutottam 50 éves koromra,hogy az a legjobb ha egy erdei házban élsz egy tisztás mellett ahol a tiszta vizű patak csordogál. Ha ez nem.megy egy egyenlőre akkor emelni kell a tudat szintet és akkor olyan emberek fognak körülvenni.

        Kedvelik 1 személy

Saját nézőpont?