big question

>>>Napolen Bulvár: Burleszk<<<

“Van, hogy a dolgok összejöttek, semmi sem sikerül
Úgy vágyom már a nagy dolgokra, de nem megy így egyedül
Arra gondolok néha, fejre állt a világ
Minden itt körülöttem – burleszk – semmi más
Sokszor úgy hiszem jobban járnak, ha fél boldog egész
Festet színpadok között mindig boldogan él
Gyilkos táborok helyett vívnánk torta csatát
Játszanánk a világot egy életen át
Ez álomvilág – te burleszket látsz
Itt hazudik minden
Nézd, ne várj csodát – te burleszket látsz
Ez álomvilág
Nézd, de csodás ez a hely, hogy élnénk színes forgatagát
Gyémánt szobron csetlő-botló kis játékfigurák
Tetszés szerint lehetnél, hős vagy áldozat épp
Játszanánk a világot, mint parádét
Ez álomvilág – te burleszket látsz
Itt hazudik minden
Nézd, ne várj csodát – te burleszket látsz
Ez álomvilág
Bu-bu-bu-burleszk
Van, hogy a dolgok összejöttek, semmi sem sikerül
Úgy vágyom már a nagy dolgokra, de nem megy így egyedül
Arra gondolok néha, hogy fejre állt a világ
Minden itt körülöttem – burleszk – semmi más
Ez álomvilág – te burleszket látsz
Itt hazudik minden
Nézd, ne várj csodát – te burleszket látsz
Ez álomvilág (4x)

Igényem lett rá hogy kiderítsem én létezem e egyáltalán.
Jó projekt lesz ez nekem a hátralévő időre…

Amikor a gondolatok érkeztek nem volt időm leülni írni és igazából most sincs, egy pici notebookon próbálok pötyögni, mert muszáj kiírnom magamból ami bennem van.
A következő jegyzet lett mentve ide vázlatba, mint egyfajta témairányító pontok.

-kontroll a gondolatok felett
-másokról alkotott vélemény gondolatok felett
-kik vagyunk?
-mások véleménye vagyunk?
-birka szellem 👻
-azt hajtogatjuk amit hallunk
-létezik egyáltalán valaki itt?
-van valaki aki nem valaki mások tükre?
– a zene azonosít

Első (ezek szerint ez lehetett az első igazi) tudatos napom tegnap volt, mikor valójában mindentől is külön voltam, de legfőképpen attól az “éntől” akivel 50 éve azonosulok. Megdöbbentő érzés volt, és semmi extra nem történt, csak egyszerűen “végkimerült” bennem az összes érzés, és elkezdetem kérdéseket feltenni önmagamhoz hangosan.

Egyébként, most kicsit bajban vagyok, mert fejben megvolt a szöveg ehhez a poszthoz,
de most, hogy le is kell írni, hírtelen mintha valami védelmi rendszer szándékosan törölné a gondolataim, nehogy össze tudjam foglalni.

Kontroll a gondolatok felett.. illetve a másokról alkotott vélemény megfigyelése indította el bennem a lavinát.
Egyre jobban működik a kontroll a gondolatok felett, amiket fogadok. Sajnos még mindig előbb reagálok, mint tudnám, hogy mire reagáltam, de már azonnal felismerem, hogy nem kellett volna ( ma mondjuk megint bizonyítottam, hogy hisztis picsa programfájl van a rendszerfájlok között 😛 ) Ugye vezetés közen elég sokszor alkotok véleményt mások taktikai megnyilvánulásáról a volán mögött, és most felmerült bennem, hogy ez a véleményalkotás ez tőlem van, vagy betanult? Elkezdtem nem alkotni véleményt, Ma mondjuk ez nem sikerült, mert magas a stresszszintem ( biztos az Újhold teszi a dolgát) de több a gondolat/ vélemény/ a kurva anyádat mentes pillanat és képes vagyok tényként kezelni mások baszfaszságát és nem alkotni róla véleményt, Ezzel a “játékkal” jól lekötöm magam és több energiám jut más kérdésekre keresni a válaszokat.

Akkor hát felmerült bennem a kérdés, hogy KIK VAGYUNK VALÓJÁBAN? Illetve LÉTEZÜNK-E egyáltalán? Van-e egyáltalán önálló véleményünk?
Aki képes több nézőpontból megfigyelni a világot, az nem tanítja azt a gyerekének, hogy minden úgy van az életben, ahogy a szülei látják, hanem arra tanítja, hogy több forrásból is tájékozódjon ha kérdése akad bármilyen témában.
Az emberek közösségekben élnek , a közösségek szabályai, hitrendszere szerint és betanult módon ugyanazt látják. Nézz bármilyen irányzatot. Az ember megszületik és beleállítják egy nyomsávba, és abban megy. Ha ki akarna térni, vagy erőszakkal vagy szép szóval visszaterelik. Valamiért az ember programjában mégis benne van a “lázadás” és mindenki igyekszik vagy nyíltan vagy titokban, vagy teljes létezésével vagy csak a kisujjával vagy éppen csak gondolattal de elhagyni ezt a sávot, mert ha nem is tudhatja, a Belső Hangja súgja neki, hogy kívül lehet mást talál, és a kíváncsisága mértéke lesz a fejlődése kulcsa.

Vajon van-e olyan, hogy ÉN, aki nem anyu, apu, nagymama, nagypapa, ovi, suli, munkahely, barátok, szomszéd néni vagy bácsi, esetleg a postás lenyomata, programfoszlánya?
A szülők véleménye, ízlése, kedvtelési és elutasítási mintái csak akkor lesznek erőszakkal jelen, ha nem adnak esélyt az önálló felfedezésre.
De mit jelent az önálló felfedezés?
A belső hang “vágyai”, vonzódásai valami iránt.
Tegnap például egyértelművé vált, hogy a zene egy olyan elem, ami egyedivé tesz. Elkülönít a tömegmintáktól.
Ha visszatekintek az életemre, a gyerekeimre, én nem erőszakoltam rájuk semmit. Sem hitet, sem stílust, sem gondolkodásmódot, sem társadalmi hovatartozást. Lehetséges, hogy az abszolút kívülállóságom hagyta szabadság lett számukra az eszköz ahhoz, hogy azokká váljanak, akikké csak akarnak?
De ők is “csatlakoznak” -nem tudatosan- nézőpontokhoz úgy, hogy nem tudják megmagyarázni, hogy számukra valóban jelent-e valamit, az ami mellett kiállni látszanak.

Hozok egy egyszerű példát.
Birkaszellemnek tartom például a “fehér zokni szandál” kombó elleni érzéseket.
Ez mi? Szerintem teljesen mindegy, hogy ki milyen ruhában jelenik meg, ha abban jól érzi magát, más kérdés, hogy minden korban ott vannak az erőltetett minták.
A Lányom meglát egy fehér zokni szandál kombót és szörnyülködik.
Miért? Mert valaki kitalálta hogy az gáz? Mitől lenne gáz?
Az nem gáz, hogy 200 kilós nők sztreccs nadrágban topban lebegtetik a hájuk?
Az én ifjú koromban anyám minden alkalommal elmondta, hogy akinek nagy a picsája, takarja el..
Nekem nem volt nagy, csak nagyobb mint az övé, a mai napig takarom, mert ez a programom és zavar, ha valaki nem takarja, pedig mondhatom, hogy én vagyok az egyetlen ember a Földön akit a külső pont nem érdekelt soha. Mára már a belső sem érdekel..

Mostanában kezdtem felfedezni azokat a mintákat bennem, amiket nem igazán tudok megmagyarázni. Ma elmentem egy autókereskedés mellett, ahol a kereskedő épp ámulatba ejtett egy érdeklődő párt. Első reakcióként megjegyeztem, hogy “majd jól átb@sznak”… Aztán már meg is kérdeztem magamtól, hogy mi közöm ehhez, másrészt meg ez egyébként személyes tapasztalat, vagy ez a “közgyakorlat” hogy amúgy ebben az országban mindig mindenkit átcsesznek… de amúgy ez megint saját tapasztalat, vagy azért írom ezt, mert hallottam valahol? ( konkrétan amúgy minket azért egy két “szaki” már jól átcseszett, de ez nem azt jelenti, hogy mind…
Tehát még mielőtt bárkire bármit mondanék, mert “megszoktam, hogy mondom”, megállítom a gondolatot és megkérdetem: KÖZÖD?
Nekem mi közöm mások bármijéhez is?
Illetve megkérdezem, hogy EZ SAJÁT TAPASZTALAT?

Azt mondod arra a dögös szőkére, hogy az egy kurva, mert mindenki megszekzuálta a munkahelyén. Te is? Vagy Te tartottad a gyertyát a mindenkinél is?
Mert a Pista mondta, hogy a haverja hallotta…
Mindennel igy vagyunk…Folyamatosan terjesztünk információkat, amiket hallottunk, olvastunk,de ezekből egy tized százalékot sem éltünk meg. Magyarul az egész életünk egy nagy kitalált információ kupac tetején egyensúlyoz.
Mi a valóságunk akkor?

Úgy érzem, hogy
mi nem létezünk ezek alapján egyenként, csak együtt.
Valóban minden és mindenki egy.

Egymást tükrözzük vissza folyamatosan és ha csak egy ember lenne a Földön, akkor ő nem lenne…mert nem lenne aki tükrözi, hacsak nem tényleg az “ember” egy Teremtő képére készült, avagy már tükrözött , valóban csak egy illúzió, egy másik világ tükörképe.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem létezünk egyedi létezőként.
Nincs semmink, ami csak a miénk, még a gondoltokat is úgy fogadjuk, máshonnan jönnek és rólunk más felé mennek tovább.
Soha nem éreztem ennyire, hogy nem vagyunk valóság.
Van a ” Teremtő”, az ” Isten” aki “megálmondta” ezt a világot.
Benne minket. Nem Kis Pistát…hanem egy mintát… egy rezgéskombinációt, Kis Pista egy rezgéskombináció, mint Én vagy Te… egy egyedi kód, egyedi program, ami a jelek szerint nem csak önmagát bővÍti, hanem kölcsönhatásban van a többi kóddal, kombinációval és egymást is “bővítik”. Úgy lesz a kódból Kis István, hogy ebben a sűrű dimenzióban materializálódik. Avagy az EGY, a FŐ, az ISTEN, az AKÁRMINEK IS NEVEZZÜK TÖKMINDEGY kivetíti a rezgéseit egy tükördimenzióba, amiből aztán visszatükröződik rá ami belőle kivetült, így tud tudatosulni mindenben is, amit önmagából kivetített… ( lehet innom kéne, mert kezdek bedilizni, legyen mire fogni…)

Tehát sem a Kis Pista sem a Kovács Tünde nem önálló létező, hanem egy rezgéskombináció tükörképe, amiben a kód alapján önállónak látszó életet él az ISTEN, és gondolom elemzi, hogy abban a kombinációból mit lehetett kihozni.. (ez megint gyászos emberi gondolat volt, de nincs sajnos ehhez megfelelő szókincsem még)
HOGY A LÉNYEGRE TÉRJEK, ami most nekem a lényeg, TÖKMINDEGY MIT CSINÁLSZ… nincs sem jó sem rossz cselekedet az ISTEN szerint, mert minden amit kitükröz Ő maga és elemzés a cél, nem pedig az ítélet. Egyszerűen nem létezik olyan, hogy valami nem jó, ezt csak az emberek találták ki magunknak.. A tükrözött világ olyan mint egy SIMS életszimulátor… van egy “történet” és oda kivetítette a végtelen mintáját… a FÖLD csak egy felvonás ebben a darabban… és mindenki játszik.. és minél magasabb az energiaszint, annál jobban látszik a valóság… Lehet, hogy megbolondultam,
de soha nem voltam ennyire szabad sem, mert ha nem is tudom megfogalmazni már, amit tudok, eljutottam oda, hogy felfogtam, hogy bármit megtehetek, egy a lényeg, a belső hang vágya legyen.. ne az egóé… az egó nem több, mint egy ólomsúly a búvárruhán…nem engedi, hogy kiemelkedj a vízből addig míg nem veszed le a ruhát…ilyen egyszerű.
Légy szabad…tégy amit vágysz, vágyj és képes leszel rá, az energia jön a tükörbe ha hagyod.. 😉
Ha felébredsz, tudni fogod , amit nem tudtam Neked elmondani, ha nem akkor játszd nyugodtan tovább azt, amit életnek hiszel, légy boldog, vagy szenvedj,
amit csak akarsz, úgysem tudsz mást….még…