Észrevettem, hogy ..

…ha valami rámül, rámszakad, körülöttem mindenkinek hirtelen ” nagyobb” baja támad, ami mellett az enyém eltörpül. Talán azért van, hogy ne is kezdjem el mondani, hogy mi bánt, mi a baj… Talán túl sokat panaszkodom, talán tényleg semmi az, ami most hallgatásba döntött.

A dimenziók között megcsörrenő telefonom végén anyu hangja közli, ” apád megint berúgott, nem sokáig bírom már ezt Tücsikém” … Hallgatok. Mit is tehetnék? Mit kell ilyenkor mondani? Majd másnap újra telefon…anyu elcsukló hangon mondja : ” apád ma bocsánatot kért, olyan aranyos, most annyira szeret engem.”

Éveken át ez volt a ritmus. És apám velem ugyanezt játssza. Este a földről szedem össze,mocskos , hányás szagú ruháját tisztára cserélem szótlan, másnap , pont mint anyu, elmondom a miheztartást majd ő, próbàl kedves lenni, mert ez így mindig bejött. Anyunál.. de nálam nem.

Gyűlölöm, gyűlölöm s vele együtt az egész életem. Megnyomorítottak az életükkel  és én szégyellem, hogy hagytam.

Ma nem tudtam megszólalni. Ma nincsenek hozzá szavaim, gondolatom sem maradt. Idegenből kapott Barátokat fárasztok az érzéseimmel, s szégyellem, hogy kiadom magam, energiát kuncsorgok olyan Emberektől, kiknek sokkal nagyobb teher nyomja a vállát, mint az enyém. Borzasztóan hálás vagyok, hogy nem hagynak magamra. Ezt nem tudom eléggé megköszönni.

Mindig féltem ettől a pillanattól, hogy eljön, hogy hagyom tegye a dolgát a Sors,ahogy jónak látja.

Egyetlen dolgon múlik apám boldogsága. Azon, hogy én alázattal tegyem amit kitalál, hogy ő legyen a ” családfő”, hogy játszunk a kedvéért szerepet, amiben ő folytathatja amit megszokott… De nem megy. Inkább a halál, mint bármilyen szolgaság. Szégyellem, hogy nem húzok cselédruhát. Másfél éve próbáltam túlfeszíteni a határaim, de ma elszakadt a húr .. nincs tovább. Vége van. Mától nem akarok soha többé semmit érezni . Igaza volt az anyunak, a balfaszságunknál, hogy nem tudunk kiállni magunkért jobb a halál.

😒


8 hozzászólás a(z) “Észrevettem, hogy ..” bejegyzéshez

  1. Szia drága Tücsimamim! Ez egy borzasztó nehéz helyzet. Nem tudok tanácsot adni, pedig nagyon szeretnék. De! Mindenre meg van a megoldás, csak ehhez tudnom kellene a a te és családod határait. Ha akarod, ha szeretnéd, beszéljünk, én mindig itt vagyok neked! Ölellek ❤️

    Kedvelik 2 ember

    • Patt helyzet.
      Bármi is a megoldás, nem fogom tudni feldolgozni.
      Apám egy dolog tartja életben,a kutya. Ha elszakítom a kutyájától, megölöm. Ezzel a tudattal nem lehet együtt élni … Ez van.
      De közben begyűrűzik egy ennêl nagyobb probléma , inog a munkahely… Nos ez elég jó gyógyír lesz, ha az sem marad. Akkor valóban nincs vesztenivalóm már…🙃

      Kedvelés

  2. Én már eleve oda se vettem volna magamhoz, hogy tönkretegyen engem és a családomat. Hagytam volna a házába elrohadni jó gyorsan. De az “én” vagyok, nem te. Te másképp döntöttél, tehát ebből kell kiindulni, hogy mi lehetne a megoldás. Mert az nem megoldás, hogy feláldozod magad az alkoholista nyomorult szemétláda önző apád oltárán!😭😭 De valami kiútnak csak kell lennie! (Amúgy meg lehet, hogy szegény kutya se bírja sokáig…Aztán leshet apád ki a fejéből.)😖🤬🤬

    Kedvelik 1 személy

    • Igen Ágikám, baromi rossz döntés volt ez így.
      Már nem hiszek abban, hogy megoldódik.
      Nem áldozom fel magam. Úgy tűnik a “Sors” végigcsinálja” azt amit eltervezett.
      100%-ban az én hibám, hogy ilyen helyzetbe kerültem és az is, hogy nem kényszerítem arra, hogy “önként” költözzön egy szociális intézménybe,
      SZégyen vagy nem, már utána olvastam, én nem dönthetek helyette, illetve igen ha jópénzért nem beszámíthatónak bélyegzik, és elviszik.
      Az egyik kollégám édesapja így járt. Nos… ehhez is kell valami plusz.
      Talán még nem értem el oda, hogy megértsem, hogy nekem ugyanannyi jogom van az élethez, mint neki.
      De odáig is csak most másfél év után jutottam el, hogy nem a főnököm… azt csinálok amit akarok.
      Neki megvan mindene amire szüksége van, a szeretetet meg nem fogadta el.
      Ez van. Igyekszem nem panaszkodni többet, mert nem megoldás ez sem. Más irányba kell tekintsek.

      Kedvelik 1 személy

    • Végre nem csak én fogalmazok erősen. 😀 Megmondom őszintén, én pár hét alatt megoldanám. Mentális “autipáncél” bekapcs, arról minden úgy pattan le, mintha golyóálló üvegre lőnének. Teljes közöny, semmibe vétel, zéró érzelmi reakció. Gyűlölet? Vissza a feladónak. (Lehetséges, hogy ezt nevezik manapság “szürke kő” technikának.)

      Kedvelik 2 ember

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból