18653 nap kellett ahhoz, hogy az EGOm ne csináljon problémát abból, hogy vannak rajtam kívül még emberek a Földön… Asszem pihenek egy kicsit.


5 hozzászólás a(z) “18654. nap” bejegyzéshez

  1. Kellő és kívánatos olykor, hogy megpihenjünk. Másképp azt is kisütjük, ami megmaradt még józan ítélőképességünkből, lelkünkből és szellemünkből, hogy nem maradjon más, csupán egy vegetáló hús-burok, amit testünknek ismertünk.

    Jómagam ilyenkor a mélabús befelé fordulást választom -ami depressziónak van címkézve-, az automatikus testi folyamatokon: a létfenntartó rendszereken kívül kevés jelét adom annak, hogy még jelen vagyok. Pedig jelen vagyok. Talán jobban is, mint amikor harsány résztvevője vagyok a külvilágnak.

    Mert a magam csendjében sokkal tisztábban hallom a külvilág zaját, tisztábban látom színeit és érzékenyebb vagyok rezdüléseire.

    Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) Soulleaderdemon bejegyzéshez Kilépés a válaszból