Pont így a jó

Nagyon érdekes tesztnek tettem ki magam azzal, hogy őszintén írok arról, amit érzek vagy nem érzek, amit gondolok vagy nem gondolok, amit cselekszem vagy nem cselekszem.

Lehet félreérthetően fogalmazom, bár mindenki azt olvas bele a sorsom közé ami a saját véleménye, ítélete, de én nem óhajtom a “jobb” vagy ” könnyebb” vagy ” megvilágosítóbb” utat, pontosan ott vagyok ahol kell és azt teszem ott, amire képes vagyok.

Azon gondolkodtam, hogy miért fontos tudnom, hogy az én utam másokéhoz képest rossz, vagy az én tanításaimnál vannak sokkal jobbak, mert nevesítettek. Azt sem értem miért olvasnak engem olyan emberek, akik sokkal előttem járnak (szerintük) és minek köszönhetem hogy pont engem akarnak meggyőzni arról, hogy amit képviselek az rossz.

Itt jelzem, hogy én sosem akartam a jók közé tartozni.
Nagyon sok -mondhatni a nagyobb- vallási irányzatot tanulmányoztam, de egyiket sem azért, mert választani akartam, hanem mert ez volt a Belső hang utasítása. Én nem, hogy maradok független ebben a témában, hanem nem érdekel ez a téma sem.
Egyszerűen befogadom azt, ami kapcsolódik hozzám és nem elutasítom azt ami nem, hanem nem merülök bele, hagyom létezni úgy ahogy mások megteremtik újra és újra.

Én akkor sem szállok fel arra a hajóra, amire mindenki más, ha meghalok ha maradok.
Én azt teszem amit tenni vagyok képes és azt tanulom meg, amit meg kell tanulnom.
Nagyon sok mélységet megéltem és sok magasságról csodálhattam ezt a világot, ezt az emberi létezést.
És egyetlen egy dologért vagyok hálás.
Én végig önmagam voltam.
Igaz, hogy ez kemény út, és igaz, hogy magányossá válik benne az ember, mert ez egy érdekvilág és kevés olyan társ marad azok mellett, akik nem igazodnak, mert a magányos utazók üres kézzel érkeznek és üres kézzel távoznak egy -egy pihenőből. Semmi mást nem tudnak adni, csak a valóságukat.
Egy ilyen világban mint a miénk ez nem keresett termék.

A magamfajta rádöbben arra, hogy nincs annál szebb és magasztosabb megélés, mint az amikor önmaga lehet. Hogy már nem akarja, hogy szeressék és azt sem, hogy amit magából sugároz bárki elfogadja. Olyanná válik az ember, mint egy kút, csak az fog inni a vizéből, aki pont arra szomjazik.
És nem hagy ott semmi mást, csak azt a pillanatot, amikor a viz a szomjúságát oltja.
Aki ezt nem érti, az hiába akarja elmondani, hogy mit és hogyan csinálok rosszul, mert egyrészt nem értem másrészt meg nem is érdekel.

A napokban nagyon ott voltam, hogy befejezem a nyilvános létezést itt az internet világában.
Számomra éppen elég tanulsággal szolgált. De szeretek írni és urambocsá, lehet hogy sem fogalmazni nem tudok, sem nem érdekes az amit leírok, mert ostobaság itt a sok okos és tanult ember között saját megéléseket megosztani, de nekem örömöt okoz.
És nem lehet, hogy egyszer nekem is lehet örömöm?

Az éltem nem egyszerű de nem is nehezebb, mint másoké.
Átlagos ember vagyok, de nem sablonos.
Nem vagyok okos, sem tanult, és nem is tudnék az lenni, mert nem vágytam soha a tanulást, talán meg az oktatási rendszer inkább a megszégyenítésre gyúrt mint a tudás ( ez is vitatható, hogy mit jelenet a tudás amúgy, mert egy verselemzés nem tudás és egy logaritmus számolás sem az annak, akit nem vonz ez a terület) átadására. És lehet, hogy én sérült vagyok ( ki nem az? ) és közel három évtizedet küzdöttem már a depresszióval, de bennem is vannak olyan “tudásanyagok” és nem tanult készségek, képességek, amelyeket ebben az emberi formában tudnék vagy tudtam volna kamatoztatni.
Nem tettem… Már nem is vágyom rá.

Jelenleg továbbra is az önismeret útját járom és próbálom érteni a “programot” ami meghatároz.
Abszolút elfogadó vagyok. Nem kötődöm, nem ragaszkodom, de bármilyen hihetetlen végtelenül empatikus vagyok és a “szakmámban” abszolút lojális, segítőkész és emberközpontú.
Nem vágyom jelenleg másra csak egy kicsit megpihenni.
A lelkem elfáradt az egyensúlyozásban apám és a családom között.
De egyszer eljön a pihenés ideje is.
így vagy úgy.

Soulleaderdemon

15 hozzászólás a(z) “Pont így a jó” bejegyzéshez

    • Nem baj, ha egy komment negatív.
      Minden ami szembe jön egy teszt.
      Hogy mennyire tud az ember önmaga maradni.
      Szerencsére én nagyon…
      Egyre inkább szeretem azt az ént akivé lettem

      Kedvelés

      Válasz

  3. Rengeteg a “megmondóember”, kik a feltétlen elfogadás szellemében megváltoztatni igyekeznek másokat, lényegében hátat fordítva annak, amit hirdetve “tollat” ragadtak.

    Mert milyen szinten fogadlak el, ha közben azt sulykolom beléd, hogy amit teszel az “rossz”, az út, amin jársz, az “hibás”?

    Persze, mindenki segítő szándékkal érkezik, tudom. Egyik arra invitál “gyere, nézd a világot az én szemszögemből, járd az én utam, jó lesz neked”, míg a másik abban erősít meg, hogy “járd csak a saját utad, ne kövess senkit, lépj be a magányos farkasok közösségébe”.

    Hmm… Milyen “érdekes”… Közösség a magányos farkasoknak… No mindegy.

    ….és hogy végül jó úton haladtál, haladtunk-e…

    Majd kiderül.

    Kedvelés

    Válasz

    • Nagyon érdekes megfigyelni( megfigyelnem) a folyamatot amin átmegyek és szerintem ez nem “rezgésszint” vagy tudás függvénye, hanem az emberi programé.
      Nyilván vannak akik életük végig alszanak a program meg megy… de vanak akik számvetést tartanak és szerintem közöttük is olyanok mint én, akik a múlt tetteit először elítélik majd lassan elfogadják, mert megértik, hogy ahhoz, hogy most visszanézve tudják értékelni ami történt ahhoz kellett hogy mindaz megtörténjen.
      Én nem hiszem, hanem tudom, hogy az út, amin járok/járunk az jó. Onnan lehet ezt tudni, hogy nincs másik számunkra. Mostanában sokszor megjelenik Hakaté alakja a háromfejű Istennő alakja különböző jelképek hátán, mint pl a pókok is, bár kevés helyen említik vele együtt őket, de ő a hármas útelágazások őrzője és azt hiszem ha akartunk volna sem kanyarodhattunk volna más irányba. Lehet akkor gyávaságnak tűnt, hogy nem arra mentünk, de utólag már tudjuk, hogy ahhoz, hogy itt legyünk és itt most ezt megbeszéljük az összes kereszteződésben jó irányba léptünk. Mert most itt kell lennünk…
      Nem , nem vagyunk egy “klub” sem “közösség” tagja de ez nem jelenti azt, hogy elzárkóznánk attól, hogy másokat segítsünk.
      De én úgy érzem, hogy eljött annak az ideje, hogy mi nem szorulunk már külső iránymutatásra, és arra sem, mi tereljünk másokat a saját utunk irányba…
      Vagyunk és tesszük a dolgunk.. megosztásaink bármilyen formában az EGYséget szolgálják… Úgy érzem bármilyen szinten is sikerül “rezegni” az számunka a pillanatban elérhető legmagasabb. Mindenki más aki többet ígért nekünk a saját szintüknél, valamit elvett belőlünk cserébe.

      Kedvelik 1 személy

      Válasz

      • “Vagyunk és tesszük a dolgunk..” – ez így igaz.

        Számtalanszor megfogalmaztuk már önmagunk és egymás felé is, ami itt is újra kifejtésre került: minden, amin végig mentünk, kellett ahhoz, hogy MOST, ITT legyünk.

        Nem is kell ennél hitelesebb igazolás!

        Kedvelik 1 személy

Saját nézőpont?