… újabb fok a létrán..

…kimondtam.

Kimondtam az igazságot.

Kimondtam az igazságot rólam.

Kimondtam az igazságot rólam, magamnak. És végre ennyi elég.

Kimondtam az igazságot rólam magamnak, és most hogy végre megértettem, hogy egyedül én nem akartam beismerni, amit amúgy az egész teremtett világ lát, felfogtam, hogy annak tudata, hogy végre kimondtam a tükörben is, hogy az van, ami van elég is,mert onnantól, hogy tudatosul, hogy abszolút jelen vagyok és abszolút tudatában annak, amit jelenleg valóságnak élek, abban pontosan az van, amit  szégyelltem kimondani béke ült a lelkemre végre.

🤗🙏🤗

És az is tudatosult, hogy felesleges az én igazságaimmal másokat szembesíteni, mert ezek csak az enyémek. És az is csak rám tartozik, hogy mit kezdek velük.

Minden így van jól.

Kemény hetem volt. Mondhatni az egész év belesűrítette a nyomását ebbe az egybe, de jól jött. Kipréselte belőlem a negatívumot, kiiktatta azt a programot, amit mások úgy neveznek megfelelési kényszer, és megtanított nem reagálni azon beérkező gondolatokra, amikben a jövőtől való félelem próbált eddig bennem pánikot kelteni.

🙏🤗🙏

Volt a héten egy érdekes pillanat. Egy műszaki probléma megoldásának akadozása eljutatott arra a “szintre” amire a nagy megvilágosodottak próbáltak rávilágítani több irányból is, hogy el kell tudni engedni azt a vágyat, hogy mindent felügyeljek és mindent meg akarjak oldani. Hogy engedjem megtörténni a dolgokat, mert  a problémás helyzet  hozza a legnagyobb tanításokat, a miheztartást, teszi megismerhetőbbé az embereket, nyit utat mások valóságába.

Végre a helyemen vagyok. Akármilyen is az. Ez vagyok én.

Kémény évem volt az egyik legkeményebb , de azt hiszem mégis az elmúlt 51 év legtisztábban látó, legjelenlétesebb összességében a legnagyobb lelki fejlődést biztosító éve…

Soulleaderdemon

, , , ,

4 hozzászólás a(z) “… újabb fok a létrán..” bejegyzéshez

  3. Elloptam ezt a fotódat. Magamnak. Mert nekem jó ránezni erre a mosolyodra. 😊😘

    “Végre a helyemen vagyok. Akármilyen is az. Ez vagyok én.” – deszeretlek

    Kedvelés

    Válasz

    • Tudod Ágikám, kegyetlen dolog szembesülni azzal, hogy mennyire nem az én értékrendem szerint él a családom, és mennyire nem illek én ebben a képbe már.
      De a család egy kötelék és bár a világ éppen arra felé megy, hogy semmit nem becsül és mindent maga mögött hagy, másokra vetÍti a saját gyengeségét, másokat hibáztat a saját önzésében elkövetett döntéseiért, pont az értékrendem nem engedi azt, hogy felállja és arrébb menjek, mert ez a vállalás örökre szól, akkor is ha nehéz.
      ám oda már eljutottam, hogy nem áldozom fel magam senki oltárán. Legyen az szülő, társ, vagy gyerek, barát vagy ismeretlen ismerősök.
      Itt most annak jött el az ideje, hogy csukja rám az az ajtót akinek nem fekszik az a világ, amit én teremtek. Legyen az bármilyen is.
      Én is szeretlek…
      És köszönöm, hogy elfogadsz ilyennek,amilyen vagyok. ❤

      Kedvelik 2 ember

      Válasz

Hozzászólás a(z) alliteracio bejegyzéshez Kilépés a válaszból