a hó

Tavaly nagyon “erőszakos” volt a nyár.
Nem tudom másképp megfogalmazni azt a nyomást, amit a lelkemre gyakorolt. Nem mondhatnám, hogy túl meleg lett volna az oka, a csapadék hiányzott nagyon, de nem volt nálunk szárazság, inkább olyan volt, mintha mázsás súlyokkal nyomta volna bennem az életet.
A növények nem fejlődtek. vegetáltak… velem együtt.
A locsolás nyűggé vált, majdnem feladtam a küzdelmet, hogy életben tartsam a világot, ami pont azért jött létre, hogy átsegítsen a nehézségeken, amikor a Belső Hang egy képet varázsolt a fejemben, hogy majd a télen, a nagy hó…a hó majd visszaadja a csodában vetett hited.
Tudtam, hogy Január havat fog hozni a zsákjában.
Aztán amikor az Új év ajándékaként megérkezett a hó,
éreztem, hogy valami megmozdul bennem, életre kel.

A hó mindent eltakar.
És amit nem látunk, az nincs.
Megpihen alatta a Világ és ha a Világ pihen,
kicsit pihen a lélek is..

Tegnapra eltakart mindent a hó….
Újra előkerültek az elmém poros padlászugában elrejtett rozoga öreg szekrény fiókjaiból a régi telek, a csodák. A hótól roskadozó fenyők, az erdő, a szánkózások. A nyakig vizes overáll, a csizmában hazavitt hótömeg, a kutyák, akikről a kádban áztattuk le a szőrükbe ragadt hógömböket, a hóemberek, hóasszonyok, hókutyák, a végtelen hólapátolások,
a HÓ ami akkor sem volt átok, amikor órákig vesztegeltünk a busszal két település között.

A HÓ mindig csoda volt az életünkben.
SOHA nem éreztem azt, hogy nyűg, hogy hajnalban lapátolunk,
hogy csúszik, hogy hideg. a HÓ CSODA, beborít, megóv, eltakar, elfeledteti egy pillanatra, hogy ha majd elmegy nem marad utána más csak a sár, hogy újra látjuk majd, amit nem akarunk, de nem viszi el magával amit hozott, a CSODÁT…
Amikor a szakadó hóhelyek a busz reflektor fényében, mint megannyi apró meteor a világmindenségben, száguldottak felém az est sötétjében hazafelé menet, végigcsorgott az arcomon a könny.
Szabadság.
Nekem a hópelyhek tánca a szabadság jelképe.
Fehér csoda, millió egyedi mintában…
Egy kis elszakadás a mindennapok
poklából amit adni tud annak, aki éli
a csodáját.