Újabb elengedés

avagy a hazugság kezelése

Egyik nap kérdeztem valakitől valamit és nem a valóságot válaszolta.
Feltűnt azonnal, hogy 23 év óta először elfogadtam azt, hogy valaki hazudik.
Illetve nem elfogadást éreztem, hanem a helyzet elfogadását, miszerint ha valaki hazudik akkor nincs dolgom vele az adott témában.

Sokszor leírtam már, hogy én nagy játékos voltam 28 éves koromig.
Akkor változott sok dolog az életemben és a nagy játékosság már nem védekező hazugságokból állt, hanem csupasz és kegyetlen valóságokból.
A ló másik oldala...
Na nem csak azért lettem ilyen már már sértőn becsületes, mert annyira az akartam lenni, vagy megváltoztam, hanem azon a spirituális úton, amit én választottam, azon az úton, ahol meg szeretném tudni, hogy “ki vagyok”? miképpen jöttem létre és vajon mi célból, nincs játszma..
Csakis a valóság..
Mert ha tagadom az érzéseim, a gondolataim, ha a cselekedeteim nem belső kényszer, hanem színjáték határozza meg, akkor sosem tudom meg mi is az én megnyilvánulásom célja itt ebben a fantáziavilágban.

23 éven át görcsösen küzdöttem azokkal, akik ferdítették a valóságot.
A minap elfogadtam, hogy az illető kamuzik.
Mindenki azt mond és azt csinál amit akar.
Önmagával meg azzal aki hagyja, de velem nem.
Csupán ennyi változott.
Velem nem csinálhat senki akaratom ellenére semmit.
Mert nem tud. Minden kapcsolódáshoz két fél kell.
Egy adó és egy fogadó.
Unalomig és hányingerig hozott példa az apám, de csak addig bánt, míg van rajtam olyan kapcsolódási pont, ami ezt az energiát amit ő generál befogadja.
Tegnap elvágta apám ezt a szálat.
51 éve hazudik nekem.
Anyám is hazudott..
Engem a kutya pórázával vertek, ha hazudtam.
Hát ki tudja a legjobban, ha a másik ember hazudik?
A hazug…

Én a hazugság minden formáját ismerem és felismerem.
Ám 23 év óta először nem zavart.
És ez nagyon nagy áldás nekem.
Tudod miért?
Mert nincs érdekem senkiben.
Nem baj, ha valaki kamuzik.
Mindegy mit…
Nincs dolgom vele.
Megváltoztatni nem lehet.
Minden változás belső kényszer. Kívülről senkit nem lehet megváltoztatni.
Az igaz lelkű emberhez nem tud kapcsolódni a hamis.
Amikor én az első igaz lelkű Embert megismertem, igen sokáig nem tudtam kapcsolódni hozzá, pedig nagyon szerettem volna. Nem Ő nem akarta, nem működött.
Mivel én nem voltam tiszta, nem volt kapcsolódási pont.
Ahogy változtam és letisztult a lelkem, úgy gyúltak a fények és lett lehetőségem része lenni az életének bármilyen módon is.

A minap, amikor kérdeztem és hazugság jött válaszképp, nem éreztem más, csak annyit, hogy nincs kapcsolat köztem és a másik ember között.
Nem kell belemenni a játékba, mert nem vagyunk egy szinten.
Sem jó, sem rossz érzés…
Ez már tényleg valamiféle szabadság.