a fehér ló

18745. nap
Kint több mint nulla fok van.
A hóborította udvar felett tornyosuló fenyőkön lelkesen énekelnek a madarak. Mintha csak tavasz lenne, pedig csak az a Tél középső fia Január engedett kicsit a fagy szorításán. De ahogy mi is, a madarak is fellélegeznek kicsit.
Lelkileg az új életünk, az utóbbi két év, legmegterhelőbb hetén vagyok túl.
Olyan fáradt vagyok, hogy kétféle érzelem tud működni csupán bennem.
Vagy sírok és nem gondolkodom azon, hogy milyen marhaságokat teremtettem megint, vagy sírok mert valamitől boldognak érzem magam.
Majdnem azt írtam, hogy ez utóbbiból van kevesebb, de nem igaz.
Valamikor október vége, november kaptam egy képet a zúzmarás fákról, a hófödte szántókon ugrabugráló barna őzikékről, akkor épp arról beszélt az időjós, hogy nem lesz hó, nem lesz tél..meg enyhe lesz, meg már nem tudjuk meg milyen volt , amikor mindent hó borított.
De én nagyon vágytam azt a zúzmarát, azt szépet, azt ami mindent egyformává varázsol és sírásig feszíti az emberben a lélek duzzadó boldogságát azt a sok fényt, ami magába tud szívni a fehér tájból.

Tegnap azon kaptam magam, hogy halálos nyugalom ereszkedik rám majd megszólal, lehet már füllel is hallhatóan a belső hang, hogy ne hagyd , hogy elvegyék tőled az igazságot. Higgy benne, hogy azt soha nem érheti bántódás, aki igaz szívvel él!
Bizonyára azért jött az üzenet, mert épp egy lázadásomban szembe fordulva az agyhalott magyarázatokkal tűzdelt utasítással nem “fogadtam szót” és ezt máris papírra vetette az óvodai szintre süllyedt erre a célra fenttartott áppárát.
Azon gondolkodtam épp, hogy mi lesz, ha elveszik tőlem a jelenleg fenntartott kényelmem a lázadásaim miatt. Aztán arra gondoltam, hogy minden helyzetből ki tudtam hozni a legjobbat eddig még. Ott ahol vagyok, addig amíg vagyok az én rendem a a rend. És soha nem volt álmatlan éjszakám azért, mert úgy hagytam magam mögött valamit, hogy azzal másnak gondja legyen.

És eljött az este és a sok sok megéléssel és sok tanulsággal, amit ez a hét szolgáltatott bevonultam a sok takaróm alá.
Azonnal elaludt a testem, még mielőtt a lelkem a többi megélési szintre lépett volna azért visszaszólt, hogy holnap szombat és fel ne merj ébredni 1-kor, 2:10-kor 2:59-kor 3.13-kor és 3.33-kor 😀
4:44-kor néztem az órára… előtte azonban nagyon érdekes “álmom” volt.
Soha nem álmodom kellemest, talán egyszer már leírtam ,hogy jó álmom volt, meg előtte talán egyszer és ami még nem “rossz” érzéssel ébresztő álmok azok azok, amikor a sárga házat vettem éjjelente a sok sok romos szobával és beszakadt tetővel..az nem volt rossz, mert lételemem volt mindig a káoszból a rendet létrehozni, majd újra káoszt hogy lehessen újra rend..

Szóval ami megmaradt az éjszakából az az, hogy egy gyönyörű hófehér ló szegődött mellém, aki azért volt velem, hogy segítsen. Soha nem éreztem még sem ébren sem álom szinten hasonlót. A ló hatalmas állat, sosem voltam lovas, tartok a nagy méretű állatoktól. Sosem láttam hófehér lovat.
A ló bent volt velem a plázában 😀 ( ez amúgy vicces, a pláza képe amúgy egy napi kommunikáció emlékfoszlányából maradt a programban) és senkinek nem tűnt fel amúgy, hogy egy nagy ló sétál mellettem mint valami testőr.
A “plázába” belépő minden “állatot” szigorú biztonsági rendszerrel ellenőriztek, mi meg úgy jöttünk ki, mintha ott sem lettünk volna.
Amikor kijöttünk – a helyszín már más volt, szőlő ültetvények voltak , dombok, hegyek , erdők a távolban, a ló letérdelt, mert tudta, hogy nem tudok felmászni a hátára, és addig várt végtelen türelemmel míg el nem tudott vinni onnan. És vitt…mentünk…csodás táj volt mindenfelé.
De nem a táj volt a lényeg.
Az érzés.. a ló végtelenül bölcs, türelmes rezgése, olyan volt, mint egy hatalmas védelmező “szellem”. Amit éreztem az hasonló volt a délutáni érzéshez : BIZTONSÁGBAN VAGYOK.
A fehér ló az álomfejtésben legtöbbször pozitív szimbólum, amely a tisztaságot, a spirituális fejlődést és a sikert jelképezi. Sosem volt ilyen pozitív jelentésű “álmom”.

Utána olvastunk kicsit, hogy a fehér ló szimbólum kinek a jelképe a mitológiában. Azt hanyagoljuk, hogy a fehér ló mondája magyar kötődést jelez, mert nem vagyok én földi honos…
Úgy tűnik >>> RHIANNON ISTENNŐ <<< vette a szakadozott lelkem a gondozásba ha elfogadom.

Huszonkettő esztendeje kezdtem komolyan foglalkozni azzal, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, és a huszonkettő esztendőből az utolsó húszban mindig eszembe jutott, hogy bár baromi gyatra lett a fantáziám, amióta az igazság és az által megélt valóságra vagyok felesküdve, lehet, hogy mégis én találom ki ezt a sok f@szágot amit leírok.
De amikor valaki két éven át ébren alszik, amikor megállás nélkül pörög, mert minden megálláskor megnyomorítja a lelkét az a sok önkínzó gondolat, hogy elcseszett 50 évet megint mire kezdi érteni a lényeget, az van olyan fáradt, hogy eszébe sem jut fantáziálni arról, hogy amúgy fehér lovon ücsörög éjszaka, amikor életében egyszer ült lovon akkor is halálfélelme volt, hogy azonnal leesik.
És igen… valóban összerezegnek dolgok a “rhiannoni” rezgéssel…
Én aki a HOLD imádója, a fehér virágok csodálója, akit minden kutya szeretettel fogad, aki teleültette a világát fenyővel és imádja kisgyerek kora óta az árvácskát, aki madarakat etet és fehér hajat vágyik magának, aki hiába akar kemény lenni, mindig is tyúkanyóként mozgott a világ körül nagyon is éli ezt a “rhiannoni” rezgést. És harcol az igazságért, harcol azokkal akik büntetlenül meglopják, akik azon röhögnek, hogy nem képes beállni az agyhalott hülyék sorába, mert az örök és egyetlen igazság megőrzését , a tudást őrzi és viszi tovább bármi áron is.
Akkor is, ha nem elég okos vagy bölcs hozzá..
A tudás nem az agyban születik, hanem a szív hozza át és az agyon keresztül kommunikálja ki ebben a fizikainak látszó illúzióvilágban.

Én nem hiszek semmiben. Megélő vagyok.
Ez a ló itt van . Még mindig. Iszonyat nyugalmat áraszt és nem rajta múlik, hogy elfogadom-e a támogatást, a rezgést, azt amit közvetít Rhiannon alakja, vagy nem. Semmi sem kötelező az álmodott illúzió létünk tükörvilágában. de ha már megjelenik egy segítő és képességemben áll ezt hinni, hogy létezik ez a világ, akkor akár elfogadhatom a védelmét a még előttem álló viszontagságos úton. Mert annál nincs jobb érzés, mintha az ember tudja, hogy nincs egyedül.
Akkor is, ha az aki vele van nem jelenik meg mindenki szeme előtt.
Elég ha teszi a dolgát, ha az embert úgy éri baj, hogy azt nem maga szánt szándékkal provokálta ki.
Hanem a többi én akarja kiiktatni magából a megéltnek érzett valóság szimbólumait.
HA csak arra gondolok, hogy ez az Istennő csak pozitív változást hozhat nekem, akkor boldogan fogadom el a támogatást és hagyom, hogy végre legyen elég hitem a bennem lévő jóság felé, mert én is megérdemlem már a békét, a nyugalmat és azt, hogy ne érezzem magam mindig annyira egyedül a szürkeségben, amit az állandó játszmákat játszó hazug világ fest maga köré a nap minden pillanatában.
Fényt, virágot, éneklő kismadarakat, zenét, színeket akarok!
Igazságot és elég bölcsességet ahhoz, hogy ne tegyek soha olyat, ami nem méltó ehhez a tiszta rezgéshez.