… az énerő

… amióta a fehér ló megjelent az álmomban, folyamatosan villognak előttem a saját jelképeim. Közel két évtizede kóstolgattam több vallás rezgését, tanulmányoztam a hitvallásukat, a szokásaikat, vannak ” mesterek” akiknek jó gondolataik segítettek helyére tenni magamban dolgokat, de egy sincs közülük, akit vakon követnék.

Megörültem a fehér lónak mert soha nem volt ilyen élményem, de nem vagyok lovas, már tudom, hogy ha mozgásban vagyok és védelemre volna szükségem, egy hatalmas fehér ló társaságába képzelem magam.
Nekem nem túl jó már a fantáziám, de ennek a lónak saját karaktere van, avagy nem az én “programom” hanem benne van a rendszerben, pont mint az angyalok, istenek, istennők, mitológiai alakok és ha már a programok irányából közelítem a létezésem, ők olyan segítők, akiket bizonyos helyzetekben bátran magunk mellé kérhetünk, és megnövelik az energiánk, az életerőnk, a teremtési képességünk, vagy pajzsot hoznak létre körülöttünk.
Nagyon hasonlít az életünk egy jó kis videójátékhoz, amiben mindenféle karakterek mozognak és használják ( igénybe veszik a segítségüket) ezeket “lényeket” a küldetésük végrehajtása során.

Nekem- és mindenkinek- saját jelképeim vannak, saját kedvenc színem, senkit nem imádok, nem követem a tanításait, mert saját megélésből dolgozom és csak az az enyém amit annak tudok érezni .

Nem vagyok sem isten ( csak isteni) sem szent,
de bennem van -és BENNE VAN MINDENKIBEN – az erő, a képesség a teremtésére, a csodára épp úgy ahogy az áldásra vagy átokra. A tudás és a segítők ereje bennünk van, de nem mindenki él vele. Ahhoz, hogy az erőnket meg tudjuk sokszorozni, vagy egy élethelyzetben segítséget tudjunk kérni a Segłtő karakterektől, ahhoz tudnunk kell, hogy kinek miben van az ereje.

Ahogy Raffaelt hívjuk ha gyógyitani kell, vagy Michaelt, ha védelemre van szükségünk, úgy fordulhatunk görög, kelta, vagy bármilyen “istenekhez” is, hiszen beleíródtak már ennek a “FÖLD” nevű játéknak a programjába, csak ismerni kell őket ahhoz, hogy hozzá tudjuk kapcsolni ott és azért önmagunkhoz őket, mikor szükség van rájuk.

Ezek a Segítők pont olyan Programok mint mi.
Az emberek hozták őket létre. Minden “szentnek” van valami szörnyűséges sorstörténete, mert ebben a világban szent csak az lehet, aki jól megszenved érte, de ott vannak a mitológia istenei, akik nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkező “lények”, annyi különbséggel, hogy más frekvencián működnek és léteznek.

Nem “hiszek” semmiben, de megélem a magasabb frekvencián rezgő világ jelenlétét. Talán sokat hozzátett ehhez a megélési képességhez a sok mese, ami végig kíséri az életem.

Amikor a fehér ló megjelent, rögtön keresni kezdtük kinek a “segítője” vagy társa az istenek közül, és persze rögtön megörültem, hogy van neve, története és ereje. Sok dologban egyformán rezgünk Riannonnal, de van amiben nagyon nem és ez a NEM érzés mielőtt elkeserített volna inkább felébresztett és végre megértettem, hogy bár egy egészhez tartózók vagyunk, egy tudathálóval, avagy úgy is lehetne rajzolni minket, hogy minden egyes gondolkodni képes ( azt most ne feszegessük, hogy mégsem teszik) lény ugyanabból a “tudástárból” táplálkozik, mégis mind itt a Földön külön “egóval” vagyunk szerelve, hogy külön karaktert tudjunk játszni, ezzel is fejlesztve egymáson keresztül az Egészet.

Tehát hívhatjuk bármelyik ” angyalt” , “istent” vagy állat formájában megjelenő entitást, az állat szupererejéért segítségül, de nem tartozunk egy angyal vagy entitás alá sem, mert mi mind egyediek vagyunk, mindenkinek van saját karaktere és az ahhoz illő “skine” és eszközigénye.

Mindenkinek van színe, száma, illata, ez benne van az alapcsomagban 😛
Senkire nem lehet ráerőltetni mást.
Én nem bírom a pirost és árnyalatait.. Gyerekként kék voltam ( utáltam lány lenni és a kék a férfi rezgést képviselte számomra) most semleges színeket használok, jellemzően föld színeket, a zöld árnyalatokat, a barnát, a sárgát.
Van kedvenc illatom, nekem rengeteg féle füstölőm van, de univerzumméretűre növel a maja mirha füstölő illata.
Az örökzöld növényeket kedvelem, a virágok közöl az árnyékkedvelőket, mint az árnyéklilom, és előnyben részesülnek a fehér színű virágok.
Én a félárnyékos, árnyékos , hűvös és nedves világ lakója vagyok, a világomban mindig megtalálható a víz. Patak párti vagyok, de legalább csobogjon, avagy mozogjon a víz, de a nagyobb folyókkal már nem rezgek össze… Én zugos vagyok.. nem szeretem a nagy tereket..kis zsúfolt sok örökzöldes, termésköves, fenyős, tiszafás, babéros, árnyékliliomos, tűzesős, de kicsit csobogós ZEN kertes környezet sokáig tud marasztalni.
Az örökzöldek mellett imádom a gombákat… mindet… ők is az én közegemben szeretnek élni és ide tartoznak a csigák is.
Az állatok közöl vicces de még a pókok vannak velem, bár ők kevésbé kedvelik a nedves közeget. Szeretem a madarakat, házi kedvencem viszont már nem lesz.
Amíg képes leszek megtölteni a madáretetőt és itatót biztosan itt lesznek a kertem körül a kismadarak és biztosan lesz majd egy mocsok macskám, akit miattuk majd rendszabályozni kell, de csak szabadon…
Vannak számaim, mind páratlanok, nem szeretem a páros számokat, előnyben részesítem a zöld ásványokat. de nem szeretem az ékszert.
És fehér hosszú hajam kellene, hogy legyen.
Az öltözködés terén nincs a földi stílusok között az enyém.
De ha nagyon közelíteni kellene valamelyikhez akkor én bohém stílusban öltözködnék, viszont nem szeretem a női fazonokat. Világ életemben férfi ruhát hordtam .
Tehát nekem saját jelképeim vannak, saját illat nyitja az titkos ajtókat bennem, senki állatát, erejét, jelképeit nem viselem azért, mert hozzá akarnék tartozni.
Jelképeim az “írótoll”, a töltőtoll… 🙂 a tükör, az időtlenséget jelképező óra, a titkos kapuk, átjárók , rozsdás kulcs, gombák, pókok, borostyán, és a patak…
Az én szupererőm –amit jó lenne ha mernék használni- az igazságban van.
És minden olyan “karakter” akinek benne van a programjában az igazság védelme, mellettem áll.
Én soha senki ellen nem használtam az erőm,
csak mellette..
Sajnos hosszú volt az út az ébredésig..
Ha előbb sikerült volna, sokkal többet tehettem volna másokért az én szupererőmmel.